Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig

14

így érkezett el 1834. május 29-e, Űrnapja. Ez abban az időben jelentős katolikus ünnep volt. A város lakosságának fele a katolikus templomban, vagy annak környékén szorongott. A szél a Mátra felől napkelet óta egyre erősödőén fújt. Délelőtt lo óra tájban az evangélikus pap sertésóljának tettén felcsapott az ismeretlen kezektől származó láng.1'1 Alig telt el néhány perc, s a szél által széthordott zsarátnokok, parázscsomók, szikrák ráhullottak a szomszédos Mikulás ház tetejére, hol a mohás-avas tető mindjárt tüzet fogott. Néhány perc múlva a környező házak, s a délre fekvő zsindelytetős régi református templom füstölögni, majd hamarosan lobogni kezdett. Néhány perc múltán lángtengerré változott a sok nád- és gyékénytető. A szerencsétlenségben némi szerencse volt, hogy a szél állandóan egyirányba fújt. így a tűz széliránya dél felé terjedt a mai: Iskola utca, Viz utca, Petőfi Sándor utca és a Déli út irányába, illetve ezek által határolt területen.

Estig leégett 126 portán álló valamennyi lakóépület és melléképület... A tűzvészben hajléktalanná, teljes nincstelenné lett 780-800 személy, akiket ideiglenesen rokonok, ismerősök, jóbarátok fogadtak hajlékaikba. Sokan voltak olyanok is, kik a romok között húzták meg magukat. Megsemmisült valamennyiük ingósága, bútora, ruhája, gazdasági fel-, szerelése, aprójószága. A számos állatokból viszonylag kevés lett a tűz áldozata, mert a tűz Szent György nap után, tehát az állatok kiverése után keletkezett. A leégett ha-