Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig

12 Néhány lappal később: "...1596. őszén a törökkel szövet­séges krimi tatárok Cegléden átvonuló dúló serege azt tel­jesen elpusztította. A várost felgyújtották, s Cegléden 15o házból 80 maradt, a lakói szétszéledtek..." 1683-ban fölégette a várost a Béos alól menekülő tatárok utolsó hulláma. 17o7. január 13-án felgyújtotta a Tiszán átkelt és Budára tartó Rabutin tábornok császári serege. Ez utóbbiról Írva vagyon: "hideg déren és fergetegen sze­kér hátán nyomorogtunk..." A vacsi erdő rengetegeiből fi­gyelték, hogy mikor szűnik a füst a város felett... A lecsendesedett háborúk után békésebb idők jöttek, de a tűzvész nem maradt el a városból, nem külső ellenség hoz­ta, hanem villámcsapás, gondatlanság és emberi gyarlóság szülte. Az 1750-es esztendő sok tüzet hozott Cegléd városára. A Pest megyei Levéltár egyik elsárgult irata öt tűzeset­ről számol be. A leégett házak száma 8, a károsult sze­, Q melyek kilencen voltak.-^ Az egyik legnagyobb tűz városunkban 1834» május 29-én pusztított. Az előzményekhez tartozik, hogy laktanya nem volt a városban. Cegléd beszállásolt katonasággal volt megrakva. A katonák a családokkal egy fedél alatt együtt laktak heteken, hónapokon, ne* egyszer éveken keresztül. Sok feszültség, sok vita adóflott ebből a kényszer-együtt­élésből. 1834« tavaszán ismeretlen egyének papírlapokat

Next

/
Thumbnails
Contents