Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig

9

elterjedése, stb. növelték a tűzesetek számát, a vízhiány es az oltóeszközök elégtelensége pedig sok esetben tűzkatasztrófához vezetett.

A tűzjelző toronyőrök ébersége, a félrevert harangok kongatása, éjjel égő lámpa, nappal piros zászló gyors kitűzése a tűz irányába, a céhek önfeláldozó tűzoltó munkája mellett is sokszor egész városok égtek porrá. Koldusbotra jutott olykor a városrész minden tűzkárosultja. Ilyenkor a polgárság városa tűzvédelmét a tűzoltásban kellő gyakorlattal rendelkező állandó csapatra kívánta bizni. Ekkor szerveződtek először az önkéntes tűzoltóságok, melynek nagyszerű sorát - hazánkban - az aradiak nyitották meg.

1835• augusztus 27-én Arad főterén Bujanovics kereskedő háza kigyulladt. A ház padlásán 7 mázsa puskapor volt, aminek a felrobbanása veszélybe dönthette volna az egész várost. Ritt József kalaposmester bátor társaival biztonságos helyre hordta a puskaport és meggátolta a katasztrófát. A tűz után Ritt József kalaposmester tizenharmadmagával elhatározta, hogy külön tűzoltói szervezetet létesítenek és jobban ellátják a tűzoltói szolgálatot mint a céhek. A városi tanács 1835« szeptember 7-i ülésén elfogadta a felajánlott szolgálatot. Ideiglenes működési engedélyüket a nagyváradi Császári és Királyi Helytartó Tanács 1837. július 10-én jóváhagyta»^ Önkéntes tűzoltóságunk megalakulása egész Európában az elsők között volt.