Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)

IV. A fehérterror harmadik szakasza

"Muller Béla 38 éves. A jobb arcfél egész terjedelmében duzzadt, pirosán színezett, a pofacsont tájéka különösebben.

Dr Winter Vilmos, fogházorvos az orvosi látleletet 1919. november 23-án délután 4 órakor állitotta ki. A Prőnay-tisztek látogatása a szolnoki fogházban november huszonharmadikát követő éjszaka nem folytatódott ugyan, de a későbbi "következményeket" ez a "röpke vizit""alapozta meg". Az onnan április 28-án elhurcolt 18 vagy 19 áldozat többsége azonos lehetett azokkal, akik 1919. november 23-án- szintén tizennyolcán - " merészeltek" panaszt emelni az ügyészségnél.

A Prőnay-tisztek "szokásaikat” nem tagadták meg, s ennek "törvényszerű" folyamataként e szerencsétlen emberek "útja" csak az abonyi gróf Vigyázó-kastélyba vezethetett, aminek már az ő odahurcolá - suk előtt is rettenetes hire volt a környékben, de ez az eset - többek között - abban is eltért a korábbiaktól, hogy ekkor fogház-törzskönyvben nyilvántartott személyekről volt sző, akikről "számot kellett adni", s igy hozzátartozóik - néha emberfeletti "akadályokat" leküzdve- követhették "nyomukat" Abonyig. A kastélyban történtekről a korabeli, hazai, országosan terjesztett újságoknak hallgatniok kellett.

A külföldön megjelent lapok annál több cikket közöltek Abonyról. "Az Ember" c. lap például : igy értékelte a Szolnokon, Abonyban történteket : "Ez a szolnoki mészárlás még borzalmasabb és felháboritóbb- ha ugyan itt még egyáltalán lehetségesek fokozatok - mint a kecskeméti. Ha a kecskeméti hóhérok még hivatkozhattak arra a saját embereik előtt, hogy a kecskeméti és orgoványi mészárlás közvetlenül a románok kivonulása után történt, oly időpontban, amikor még "alkotmányos és törvényes" állapotok nem tudtak kialakulni Magyarországon, addig ez a mészárlás a magyar nemzetgyűlés megválasztása után

241