Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
I. fejezet: Pest megye felszabadulása
A német fasiszta támadások ellensúlyozására ellentámadásba mentünk át. Egy ilyen támadásnál Csordás Ferenc német gránát telitalálatától hősi halált halt. Ott temették el a stábon. 1945. januártól 1945 márciusig éjjel-nappal kemény és súlyos harcot vívtunk a fasiszták ellen. A kemény harcban, annak ellenére, hogy nem volt megfelelő sem a fegyverzet, sem az anyagi ellátás, mégis minden résztvevő elszántan állt helyt. A hó tetején aludtunk 35—40 fokos hidegben, ha tudtunk aludni. 1945 márciusában sorsunk nagyon kilátástalan volt, a német fasiszták minden részen 100—150 méterre álltak tőlünk mindennel, amivel készek voltak legyilkolni bennünket. Ezekben az időkben is csodálattal tekintettünk Kalicsenkó és Jegorov elvtársakra, akik igyekeztek optimizmust teremteni az emberek körében. Arról beszéltek, hogy „ti lesztek otthon a nemzet legmegbecsültebb tagjai, hogy más rendszert kell felépíteni, ahol nem lesznek olyan osztályok, akiknek érdekükben áll a háború.” A szovjet elvtársak példamutatása a nehéz harcban magával ragadta az itteni partizánokat. Minden szavuk erőt és bizakodást jelentett a győzelemre, a munkások, a parasztok győzelme felé. Többször volt arról szó, hogy hazamegyünk felosztjuk a földesurak földjét, a gyár a munkásoké lesz, a munkásoké lesz a hatalom, de azért még a háború után tovább kell harcolni. Megértettük, hogy jelenleg minden erőt a fasizmus elleni harcra kell mozgósítani, magunk mellé kell állítani mindenkit, akik készek a fasizmus ellen harcolni. 1945. március 23. és 25. között válságossá vált helyzetünk. Éjjelnappal támadtak a német fasiszták, lőtték a hegyet. Március 24-én sikerült kapcsolatot teremteni a Szovjet Hadsereggel. Ekkor közölték velünk, hogy elvonulunk, helyünket a szovjet és román hadsereg katonái veszik át. Mi harcolva vonultunk el, mivel a németek támadtak bennünket A mellettünk levő Lusy Kate részleg utóvédéi is harcban álltak az előnyomuló német fasiszta egységekkel. 1945. március 25-től Szlovákia különböző községeibe mentünk, ahol a nép már felszabadult. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket. Breznóbányán nevünket beírták a város történetébe is. Még ma is, 15 év elmúltával büszkén emlékezünk vissza a harcokra és soha nem felejtjük el azokat az egyszerű szlovák parasztembereket, akik ha egy két kilós kenyérrel is, de segítették élelmezni a partizánokat. (—) Hadtört. Közi. I960. 1. 228—236. L 80
