Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

I. fejezet: Pest megye felszabadulása

szág megszűnne, mint állam, létezni. Ezért kénytelen fegyverszünetet kérni az ellenségtől. Olyan híreink vannak, hogy elfogadható feltételeket kapunk.“ (—)

(Ezután a miniszterelnök felkérésére a vezérkari főnök ismerteti a

hadihelyzetet.)

A honvéd vezérkar főnöke előadja, hogy mostani katonai helyzetünk két súlyos helyzetet vet föl. Az egyik az, hogy a debreceni fronton kénytelenek voltunk arcvonalainkat visszavenni, a másik pedig a Duna—Tisza közének teljes védtelensége. Itten ugyanis csak összeszedett kisebb alakulatok állnának szemben az ellenséggel. Friss erőink itt nincsenek. Oroszországból visszaérkezett huszár hadosztályunk alig, hogy megérkezett, rögtön be lett vetve és súlyos veszteségeket szenvedett. Részei jelenleg Kecskeméten gyülekeznek. Az orosz erők Debrecennél észak felé kanyarodtak. Ez esetleg maga után vonhatja az 1-ső és 2-ik számú hadseregeink elvágását. (—) Ezért egy hosszú átiratban a német vezérkar főnökének előadta súlyos katonai helyzetünket és javasolta azt, hogy két hadseregünk a Tisza és Bodrog és Meszes hegység vonalára vétessék vissza. Budapestet 8

8 Az 1944. október 15-én tartott koronatanácj már csak azért is eredménytelenségre volt kárhoztatva, mert a kormányzó a kormány tagjai előtt, a legválságosabb pillanatokban sem tárta íel a valóságos helyzetet. A miniszterek a fegyverszünet megkötésének lehetőségéről tárgyaltak, akkor, amikor a fegyverszüneti nyilatkozatot Horthy Miklós megbízottai már négy nappal előbb, október 11-én, 19 óra 57 perckor aláírták Moszkvában, Molotov külügyi népbiztos dolgozószobájában.

A fegyverszüneti nyilatkozat aláírásának vázlatos története az alábbi volt:

A kormányzó 1944 augusztusától gyakran tárgyalt Faraghó Gábor vezérezredessel — aki 1940-től a háború kitöréséig moszkvai magyar katonai attasé volt, s mint ilyen személyes ismerettséggel is rendelkezett szovjet kormánykörökben — egy fegyverszüneti kérés lehetőségéről. A tárgyalásokat a zólyomi partizánoknak gróf Zichy Ladomér útján küldött levele terelte a cselekvés síkjára. A grófnak ugyanis Gácsnál Szlovákia területére is átnyúló birtoka volt, ahol szabadon járhatott a határon át. így került összeköttetésbe a partizán tisztekkel, akik általa levelet intéztek a kormányzóhoz, felkérve, hogy küldjön delegációt Moszkvába, fegyverszüneti tárgyalások ügyében. A Szovjetunió ugyanis kész tárgyalni a kormányzó megbízottaival.

Hosszú előkészítés után, szeptember 28-án, délután 4 óra tájban indult el Budapestről Zichy Ladomér birtokára a háromtagú delegáció: gróf Teleki Géza egyetemi tanár, Szentiványi Domokos meghatalmazott miniszter, egyetemi tanár, valamint Faraghó Gábor vezérezredes és kíséretük. A fegyverszüneti küldöttség magával vitte Horthy sajátkezű, francia nyelven írott levelét, de formális meghatalmazást a szerződés aláírására, nem vitt. Ütközben három ízben cserélték gépkocsiaik rendszámát. Gácsnál gyalogosan keltek át a határon és kb. 21 óra tájban találkoztak a partizánokkal, akik a megbeszélt helyen autóval várták és Zólyomba szállították a küldöttséget. Innen repülőgép vitte a delegációt Moszkvába. A szovjet kormány hivatalos megbízólevél nélkül is hajlandó volt tárgyalni. A megbízólevél beszerzése ügyében a küldöttség rejtjeles táviratot küldött Horthy Miklósnak. Október 9-én megérkezett Moszkvába a kormányzó ugyancsak rejtjeles távirata, melyben közölte, hogy írásbeli meghatalmazását Nemess József őrnagy viszi a harcvonalakon keresztül. Nemess őrnagyot Dálnoki Miklós Béla, az első hadsereg parancsnoka tette át a fronton Kőrösmezőnél. Nemess azonban csak okt. 15-én érkezett meg Moszkvába, amikor a fegyverszüneti bizottság az okmányt — a szovjet hivatalos körök bizalma folytán — már aláírta.

2*

19