Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
I. fejezet: Pest megye felszabadulása
nemzetnek, amely vérgőzös fejjel, állati üvöltéssel rohanta le Európa szabadságszerető békés kis nemzeteit, hogy világhatalmi törekvéseit megvalósítva, ra bszolgasorsba kényszerítse őket. Arcunk pirul a szégyentől és a haragtól, ha március 19-re gondolunk. Ezen a napon aljas orvtámadással, ami különben német szabadalom: Megrohanták és megszállták Magyarországot. Ezen a napon, Pesten a rádióban ezt hallottuk: „Figyelem! Egy fontos hírt közlünk! Addig hanglemezeket adunk!” A hanglemez műsor megkezdődött, elmúlt egyik óra a másik után, de a fontos hír közlése csak késett. Miért? Végre vagy másfél óra után repülőgépek jelentek meg fővárosunk fölött és körözni kezdtek. Erre, néhány perc múlva, remegő hangon jelentette a bemondó, hogy: Egy fontos közleményt fogunk felolvasni! És most jött a Magyar Nemzet halálos ítélete: „Kormányzó Urunk a hatalmas Német Birodalom Vezérével egyetértve elhatározta, hogy... stb.” Magyarok! Tudjátok, hogy mi történt?... a Luftwaffe bombázógépei jelentek meg fővárosunk felett és ha akkor néhány percen belül nem történt volna meg a rádióközlés, akkor német bombák hullottak volna Budapestre, mint 'ahogy német bombák hullottak Kassára is, akkor, mielőtt megüzentük a hadat Szovjetuniónak. Igen! ez történt március 19-én, de mi történt azóta? Amíg a náci által megszállt területen a Gestapo pribékjei gyilkolták és fosztogatták a lakosságot, addig a Wehrmacht lassan, de biztosan felőrlődött az Egyesült Nemzetek igazságot és szabadságot hozó acélgyűrűjében. És mi történt ezután? A Führer legbizalmasabb, legértékesebb törzstisztjei látták, hogy minden hiába, de egyszersmind látták azt is, hogy mily szörnyű tévedés áldozatai voltak, mikor egy fantaszta őrült ideológiájának megvalósításáért küzdöttek és ezért áldozták fel a német nép millióit. Későn bár, azt tették, amit a lelkiismeretük parancsolt: megszabadítani a világot ettől a szörnyetegtől, akinek véres keze annyi gyászt és keserűséget okozott az emberiségnek. Nem sikerült úgy, ahogy tervezték, de a világ felfigyelt... Látta, hogy maga a német nép is megelégelte már azt a céltalan és kilátástalan küzdelmet és békét akar. És mit tett erre Hitler? A legkegyetlenebb terrorral vérbefojtotta a felkelést. Százával végeztette ki a német nép legjobbjait, a börtönök megteltek német tisztek ezreivel. Himmlemek, a főhóhérnak szabadkezet adott. Kifelé azt híresztelte, hogy a hadsereg követeli a bűnösök bűnhődését, a valóság pedig az, hogy így akart lehetőleg feltűnés nélkül megszabadulni azoktól, akik megelégelték már a véres terror uralmát, akik a pusztulásra ítélt német népet az örvény széléről akarták visszarántani. Igen! Így akarja a maga és nyomorult gyilkosainak az életét meghosszabbítani, mert tudja, hogy az igazságszolgáltatás vasököllel, kérlelhetetlenül lecsap az 14
