Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
85 kalaposok szakszervezetébe, ahol választmányi tag volt. Részt vett az ifjúsági mozgalomban és a Vörös Segély munkájában. Ott volt a Batthyányi emlékmécsesnél és a kerepesi temetőben tartott harcos megmozduláson, tüntetésen. A felszabadulás után az Egészségügyi Minisztérium Pomázi Munkaterápiás Intézetének igazgatója volt. 1969-ben a Hévízi Vendéglátóipari Vállalathoz került, innen ment nyugdíjba. 1970-ben Csobánkára költözött. ROMSICS JÁNOS Kalocsa, 1902-1968 Földmunkás. Nevelőapja, Ruzsinkó Mihály a kalocsai érseki uradalomban volt cseléd, ő is itt dolgozott napszámosként. 1919-től a csepeli tölténygyárban kubikolt. 1921-ben Budapesten került kapcsolatba a szervezett földmunkásmozgalommal, 1923-ban tagja lett a Földmunkásszövetségnek, 1926-tól tagja az MSZMP-nek. Röpcédulákat, sajtótermékeket terjesztett és a Vörös Segély munkájában vett részt. 1930 nyarán a Vörös Segély raktárt rendezett be Romsics János lakásán, innen vitték a letartóztatottak számára az élelmet. Még ebben az évben letartóztatták, de végül szabadon engedték. 1932-ben — mikor a KMP Országos Parasztbizottsága illegalitásba küldte büntetőeljárás alá vont, de szabadlábon lévő tagjait - budapesti lakásán rejtette el Hunya Istvánt, Gosztola Istvánt. 1935-ben a kommunista földmunkások ismételt lebukása idején elfogták és Kalocsára vitték. Egy hét múlva kiszabadult. 1944 őszén segítséget nyújtott az ellenállási mozgalomban résztvevő elvtársaknak. A felszabadulástól 1955-ig, nyugdíjazásáig Budapesten dolgozott az Épületszerelőipari Vállalatnál. Párttagságát 1926-tól, mozgalmi múltját 1923-tól ismerték el. ROSKÓ JÓZSEF Topona, 1884—1958 Vasesztergályos. A Tanácsköztársaság idején Dunakeszin vörösőrparancsnok volt, emiatt a Pestvidéki Törvényszék 1 év 6 hónapra elítélte. 1921 december végén szabadult. 1918-tól a MÁV Istvánteleki főműhelyében dolgozott, majd 1941-ben a Láng gépgyárban kapott munkát. A Horthy-rendszer idején állandó rendőri felügyelet alatt állt, mint „veszélyes kommunista . 1944-ben Ricsére internálták. 1945-től a Dunakeszi Járműjavító Üzemben dolgozott esztergályosként nyugdíjazásáig. 1957-ben megkapta a Tanácsköztársaság Emlékérmet.
