Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
I. Agrárszocilaista mozgalom és Cegléd
beszédében hangsúlyozta, hogy a földművelő munkásságnak el kell vetnie minden félmegoldást jelentő szociálreformot. A szegényparasztságot csak az emelheti fel, ha felosztják a nagybirtokot a nép között. Nézzük az akkori ceglédi rendőrfőkapitány jelentését a ceglédi földmunkáskongresszusról. „A magyarországi földművelők országos kongresszusa Cegléden való megtartását bejelentő kérvényt két példányban nyújtották be. Az egyiket Várkonyi István, Kardos József, Kállai István, a másikat Várkonyi István és Csuzdi Ferenc írták alá. Az előbb említett 1897. február 11-én, az utóbbi február 12-én érkezett a rendőrfőkapitányságra. A polgármester 1729. sz. határozatában a kongresszus megtartását engedélyezte. Már február 13-án az ország különböző területeiről az agrárszocialisták megérkeztek. A ceglédi szocialisták egyesével, kettesével a küldötteket éjszakára befogadták. A költségeket és napidíjakat a szocialista körök fizették ki. Az első napon a küldöttek igazolása, vezető tisztségviselők megválasztása volt. A 13 napirendi pont közül csak az elsőt vitatták meg. A kongresszus elnökei: Pusztai Pál (Orosháza), Kardos József (Cegléd), és Bors Pál (Orosháza) voltak, akik a kongresszus három napja alatt az itt említett sorrendben elnököltek. A jegyzőkönyvvezetők: Molnár Ferenc (Szentes), és Jávorcsik János (Cegléd) voltak. Az említetteken kívül három kisegítő elnököt és három kisegítő jegyzőkönyvvezetőt is választottak. Az első szónok 15 percig, a hozzászólók 10 percig beszéltek. Csúzdi Ferenc az első napirendi téma előadója volt, aki Várkonyi jobbkeze és a munkáskongresszus létrehozásának egyik fő szervezője volt. A második napirendi pontot Bors Pál terjesztette be. A feljegyzés „gyenge szónoknak” és „rajongó agrárszocialistának” nevezi a földmunkást. Molnár Ferenc a harmadik és az ötödik napirendi pont beterjesztője volt. A további napirendi pontokat Jancsik Lajos, Csúzdi Ferenc, Békés Imre, ifj. Dobos István, Pupeti Pál, Kardos József végül ismét Molnár Ferenc terjesztette be. „A kongresszus alatt sem a belső, sem a külső rend nem zavartatott meg, sőt úgy egyik, mint a másiknál az apróbb incidensek leszámításával, a kongresszus példás rendben lefolytnak mondható. A belső rendet illetően a kongresszus minden tagja a tanácskozási szabályzatot pontosan megtartotta. Az egyes szónokok, bár erősen hangsúlyozták a munkásnép kiszipolyozását, bírálat tárgyává tették a társadalmi intézményeket, de a törvény határain belül maradtak, olyan kifejezések, amelyek a hatóság közbelépését tették szükségessé, csak egy pár esetben használtattak. Szántó Kovács János ügyét a hódmezővásárhelyiek napirendre akarták tűzni, de a hatóság közbelépésére a napirendről levették. Csúzdi Ferenc radikalizmusát megfenyítették. A kongresszus indítványozta, hogy a kivételes állapotot, amelyet az Alföldön vezettek be, szüntessék be, vagy az egész országra terjesszék ki. Ezt az indítványt a hatóság közbelépésére módosították olyan formában, hogy a határozat utolsó részét elhagyták. Az egyszerű emberek meglepő fegyelmezettségi jártasságról tettek tanúbizonyságot. Várkonyi István, aki a mozgalom lelke, sokat tett, hogy az agrárszocialista-mozgalom harcosai fegyelmezett fellépésükkel harcoljanak a boldogabb jövőért.” Várkonyi ideológiai nézeteit elemezve a jelentés megállapítja, hogy mozgalmának lényege az, hogy a szocializmus tanításait csak a földművesekkel lehet Magyarországon elterjeszteni. A főkapitány beszámolt arról is, hogy Csúzdi Ferenc több kijelentésében dicsérte a kormányt. A szociáldemokrata vezetőség és Várkonyi ellentétét is vázolja és külön megdicséri Várkonyi nemzetiségi politikáját. Várkonyi ugyanis kijelentette, hogy az agrárjólét biztosításával a 7
