Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

I. Agrárszocilaista mozgalom és Cegléd

nemzetiségi problémák elvesztik jelentőségüket és a teljes beolvadás bekövetkezik. A beszámoló végül a következőkkel zárul: „Cegléden 2000 földműves proletár van, ebből 500 vesz részt a szocialista szervezkedésben. Az utóbbi időben csak kisebbik részük tartozott a Várkonyi-frakcióhoz. Ennek oka az, hogy Kis Mihály, Schrarer Jenő, Rády Sándor és Bokányi Dezső 3—4 hónaponként megjelenik és a szocialisztikus eszméket hirdeti. A kongresszus eredménye az lesz, hogy a földmunkásság zöme Cegléden is a Várkonyi vezette frakciót ismeri el, mint a földmunkások érdekeit egyedül képviselő mozgalmat. Cegléden három egyleti szervezkedés van, amit rendőrségileg nem korlátoztak, mert működésük nyilvános és így pontosan ellenőrizhető. A kongresszus és a szocialista mozgalmak lényegében csak a kényelmesebb megélhetést és a politikai jogokban való fokozottabb részvételt követelik.”

A rendőrfőkapitány szerint a szocialisztikus mozgalom az állam belső közrendjét nem veszélyezteti.

A ceglédi földmunkáskongresszus helyet mutatott a „kisgazdádnak nevezett törpebirtokosoknak is. „Mert lássuk csak — mondta a kisgazdák helyzetével foglalkozó ifj. Doboz István dunapataji küldött —, egy 10 hold középminőségű földdel bíró birtokos jövedelme nem rúg többre 158,— Ft-nál. Ha ebből levonjuk a mindenféle adót, a vetőmag értékét, a szántást stb., nem marad több 90—94 forintnál. Ennyiből pedig nem lehet megélni. Oda jutottunk, hogy ez a drága föld, melyet őseink vérrel szereztek, melyért apáink csatasíkon vérzettek el, ma már nem képes táplálni a fiait. A kisbirtokra ki van állítva a halotti bizonyítvány... Csatlakozzanak a kisgazdák a szocialistákhoz.”

A Szociáldemokrata Párt földmunkáskongresszusán nem foglalkoztak a kisgazdák helyzetével. Pedig az események kiáltón bizonyították, hogy a mezőgazdaságban is érvényesülő kapitalista verseny viszonyai között a kisbirtok elpusztul. A ceglédi kongresszus legnagyobb érdeme — a földtulajdon forradalmi megváltoztatásának hangoztatása mellett — éppen az, hogy feltárta a kapitalista társadalomban élő parasztság egyes rétegeinek való helyzetét, jövőjét és megjelölte sikeres harcuk feltételét: a munkásosztállyal kötendő harci szövetséget.

A „független szocialisták” ceglédi földmunkáskongresszusán elhangzott, vagy határozatként elfogadott haladó követelések mellett felszínre kerültek anarchista, reakciós nézetek is. Ezeknek oka abban keresendő, hogy Várkonyi nem szocialista, hanem kispolgári demokrata volt, „mint ahogy ez a parasztmozgalom, melynek élére állt, szintén demokratikus, forradalmi parasztmozgalom és nem szocialista mozgalom volt.”

Az anarchista nézetek azonban nem érintették a mozgalom legfontosabb célkitűzéseit. A szélesen elburjánzó Várkonyi-mozgalom helyenként előtűnő anarchista, narodnyik és reakciós kinövései ellenére — konkrét történelmi tartalmát tekintve — demokratikus, forradalmi parasztmozgalom volt. Az 1897. február 14-i földmunkáskongresszus Pest megye parasztságának történetében az addigi legfontosabb esemény volt. Ez a kongresszus fejezte ki legvilágosabban a 90-es évek elején a Viharsarokból meginduló forradalmi agrármozgalmak törekvéseit, s Ceglédet az országos parasztmozgalmak időleges központjává tette.

Várkonyi István és hívei, Ceglédnek az országos mozgalomban betöltött szerepét értékelve, „a Világszabadság metropolisai” között követeltek helyet városunknak.

„A történetíró, aki meg fogja írni a Világszabadság keletkezésének történetét, bizonyára nem fog megfeledkezni Ceglédről, az ott megtartott kongresz-8