Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
III. Az őszirózsás forradalom győzelmétől a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig
A forradalom győzelme után nagyarányú tevékenységbe kezdett a helyi Szociáldemokrata Párt. A szervezet november 1-én népgyűlést tartott a helyi Nemzeti Kávéházban. A régi tagok mellett rengeteg új érdeklődő jelent meg. A gyűlés lelkesen csatlakozott a diadalmas forradalomhoz. Egyúttal kimondották, hogy ezentúl a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének székháza — a régi szűk helyiség helyett — ebben a kávéházban lesz. Az eddig meglehetősen kis taglétszámú ceglédi SZDP most, a november eleji napokban erősen felduzzadt. Sokan léptek be nemcsak a munkások és agrárproletárok közül, hanem a tisztviselők és a kispolgárság köréből is. Voltak olyan megnyilvánulások is, hogy „Czegléd népének a Szociáldemokrata Párthoz kell csatlakoznia”. A sok új belépő jelentős részét sajnos olyanok képezték, akik nem meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében tették meg ezt a lépést. November 1-től kezdve a ceglédi politikai életben már kezdeményező szerepe volt a Szociáldemokrata Pártnak. Ez megmutatkozott a népgyűlés előkészítésében. November 1-én a helyi SZDP felhívást tett közzé, melyben nagygyűlésen való részvételre szólította fel a lakosságot, a diadalmas forradalom melletti állásfoglalás céljából. Miután más pártok is egyetértettek az indítvánnyal, a tervezett megmozdulásra sor is került. Aznap délelőtt sokezres tömeg vonult a Vigadóba. Tíz órakor nyílt meg a gyűlés. A helyi SZDP elnöke megnyitójában a háború igazi okait és a múlt rendszer átkos politikáját vázolta. Ezután Murányi, a szociáldemokrata pártközpont kiküldöttje mondott nagy beszédet. Élesen elítélte a közelmúlt háborúját, aminek most a forradalom véget vetett. Dicsérte Cegléd városát, amiért mindig kitartott Károlyi Mihály zászlaja alatt. Dr. Dobos Sándor ügyvéd, a helyi Nemzeti Tanács elnöke rövid, de hatásos felszólalást tett. Kifejezte meggyőződését, hogy „a dolgozó és verejtékező népet többé sem a javakból, sem a jogokból kirekeszteni nem lehet”. Reiner Albert szocialista vezető a rend fenntartásának szükségességét hangsúlyozta. Dr. Tóth Kálmán fontos indítványt tett: a királyság szűnjön meg hazánkban. Országunk legyen népköztársaság, élére pedig kerüljön „városunk szeretett képviselője”. A javaslatot a tömeg nagy lelkesedéssel fogadta el. Ily módon Cegléd az elsők egyike volt az országban, ahol a köztársasági államformát követelték. Ezzel a város méltó volt önmaga haladó hagyományaihoz és a kossuthi eszmékhez. Egyúttal követelték a régi időkből fennmaradt címek és rangok eltörlését. A Nemzeti Tanács ekkor és a következő napokban komoly munkát végzett. A legfontosabb politikai követelések mellett sokat törődött az egyszerű emberek mindennapos gondjaival. Nagy erőfeszítéseket tett a közellátás biztosítására. Határozatot hozott az árak maximálásáról, amelynek betartását többször ellenőrizték az üzletekben és a piacon. A hazatérő katonák fogadásáról, a továbbutazók ellátásáról is rendben gondoskodtak. Az iskolákat november első felében — a járványos betegségekre tekintettel — átmenetileg bezárták. A város Nemzeti Tanácsának megbecsülését tanúsította az a tény, hogy titkárát: Beck Dezsőt, Károlyi régi hívét a népkormány fegyverszüneti delegáció tagjaként Belgrádba kiküldte. November 7-—8-án Beck — Károlyi társaságában — részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyek során a győztes antant imperializmus gőgösen bánt a fiatal magyar demokráciával. Belgrádban szerzett élményei alapján Beck Dezső hazatérése után nagy cikket írt a „Czegléd”-ben. „A legtisztább magyar kálváriajárása” címmel, amelyben bemutatta, milyen nehéz helyzetbe sodorta Károlyi Mihályt az antantfőparancsnokság forradalomellenes magatartása. Cegléd hazafias érzelmű lakosságától távol állt a nacionalizmus, a sovinizmus. Szépen mutatkozott ez meg az itt internált szerbek kérdésében. A forradalom idején Cegléden az első lépések közé tartozott a szerbek kiszabadítása. 32
