Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

III. Az őszirózsás forradalom győzelmétől a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig

leniek meg az utcán. Éltették a békét, a független Magyarországot, a Nemzeti Tanácsot és Károlyi Mihályt. A délutáni órákban a társadalmi egyesületek gyűlést tartottak, majd vezetőik közös megbeszélésen vettek részt. Ennek eredményeképpen közös táviratot intéztek Károlyi Mihályhoz. „Cegléd városának polgársága már régtől fogva kérlelhetetlen bizonyossággal látja és hirdeti”, hogy a Nemzeti Tanács programja jelenti hazánk számára a felemelkedés útját. Ezért bejelentették lelkes csatlakozásukat. Az aláírók között szerepelt a ceglédi Szociáldemokrata Párt is, akárcsak a MÁV-fűtőház dolgozói, a Függetlenségi Párthoz közel álló Ceglédi Népkör és Ceglédi Árpád Kör, valamint az állami főgimnázium tanárkara és diáksága. Az aláírók között azonban olyanok is voltak, mint a Ceglédi Hengermalom és más, itteni vállalatok tulajdonosai. Az esti órákban a tüntető tömeg (jelentős részben az augusztus 6-i megmozduláson részt vevő asszonyok sokasága) a közigazgatás és a rendőrség eddigi urainak távozását követelte.

A régi rend kompromittált képviselőinek eltávolítása Cegléd forradalmi népének szép sikere volt. Ideiglenes polgármesterré dr. Dobos Sándort, rendőrkapitánnyá az ugyancsak függetlenségi dr. Raffay Gézát nevezték ki.

November 1-én megalakult a polgári demokratikus forradalom helyi hatalmi szerve: a Ceglédi Nemzeti Tanács. Elnökei dr. Dobos Sándor (egyúttal polgármester), a függetlenségi Antal Antal és a szocialista Horváth Illés; titkárai a nagytekintélyű Beck Dezső és Papp Lajos lettek. A végrehajtó bizottságban a munkásságot Urbán Pál, Pantocsek István, Horváth Ferenc és Reiner Albert képviselték. Többi tagjai: Varga János, Füle János, Szabó József, Sági György, dr. Raffay Géza, Sárkány József, Baranyi Péter és Kárpáti Andor, a polgári egyesületek megbízásából kerültek be. Jegyzőkké Sebők Istvánt és Túri Istvánt, pénztárossá Váróczi Imrét választották meg. Mint az említett példák mutatják, a Ceglédi Nemzeti Tanácsban a szocialista munkásság kisebbséget képezett. A többséghez tartozók viszont — bár őszinte hívei voltak a demokratikus átalakulásnak — „egy végleges polgári berendezkedésben reménykedtek, arra gondolván, hogy a forradalom megáll a feudális maradványok felszámolásánál, de érintetlenül hagyja a polgári kiváltságokat és a magántulajdont”.

Már a forradalom kezdetén kirobbantak az évek óta visszafojtott indulatok. November 1-én nagy tömeg hatolt be az állomás területére, megrohanták az ott veszteglő élelmiszerszállító vonatot és 380 vagont kifosztottak, sőt gyújtogatásra is sor került. Érthető is az egyszerű emberek elkeseredése a sok éhezés és nyomorúság következtében. Az állomáson veszteglő élelmiszerszállító vonatok lefoglalására a helyi forradalmi szerveknek joguk lett volna, de magánszemélyeknek nem. Az ilyen akciók a forradalom tisztaságát veszélyeztették, ezért a Nemzeti Tanács első intézkedései közé tartozott a helyi nemzetőrség megszervezése. Ez mintegy 80 főből állt, három tiszt vezetésével. Parancsnoka Heim Ádám gimnáziumi tanár lett. ő a forradalom őszinte híve volt és a „rendfenntartók szellemében” működött. A ceglédi nemzetőrség — a szervezett munkások támogatásával — hamarosan helyreállította a rendet. Néhány nap múlva Cegléden megszilárdult a közbiztonság.

„A nagy átalakulás megtörtént. Az emberiség ügye győzött és a forradalom véget ért” — így szólt a kiáltvány, amit a helyi Nemzeti Tanács megbízásából Sárkány József intézett a lakossághoz, a rend és a nyugalom fenntartását kérve. Valóban, ezek a napok a forradalom megszilárdulását kezdték mutatni. A városi közgyűlés, melynek felét a vagyonuk alapján, választás nélkül bekerült ,,virilisek” alkották, titokban még most is a régi rendszer hívei voltak. A közhangulat nyomására a közgyűlés kimondta csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz és a Károlyi vezette népkormányhoz.

31