Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

II. Cegléd az első világháború idején

parlament elé került: Fényes László baloldali képviselő interpellációt nyújtott be ebben a kérdésben. Részletesen ismertette a hatóságok mulasztásait és a rendőrség brutális eljárását; felszólította a kormányt: vizsgálja meg, hogyan teljesíti a közigazgatás a kötelességeit. A közellátás ügyében pedig igen kínos kérdést vetett fel: „Vajon mit szándékozik tenni a kormány, hogy elsősorban ne Ausztria és a szövetséges társak, hanem az ország lakossága legyen élelmiszerrel ellátva?” Ez érzékenyen érintette a kormányt, hiszen köztudomású volt, hogy Magyarország mezőgazdasági termékeit ekkor elsősorban nem a hazai szükségletek ellátására, hanem Ausztria és főként a Német Birodalom érdekében használták fel.

A ceglédi ügyben meg kellett szólalnia Wekerle Sándor miniszterelnöknek is. Ö maga adott választ Fényes László interpellációjára. Az egész ügyet csak „zavargásnak” nevezte. Gőgös hangon kijelentette, hogy az asszonyok nem voltak ártatlanok, „nagyrészt csőcselék volt.” Ez éles vitát váltott ki kettőjük között. „Nincs az országban csőcselék, én ilyet nem ismerek” — kiáltotta vissza Fényes, megvédve a ceglédi tüntetők becsületét.

A „Népszava” a ceglédi ügyről megjegyezte: „Az eset Cegléden történt, de nemcsak a ceglédi állapotok jellemzője és földerítője, hanem országos bajnak a megnyilatkozása, amelyet nem lehet rendőri büntetőparagrafusok alkalmazásával megszüntetni...”

Közben a városban tovább gyűrűztek a felháborodás hullámai. A helyi szociáldemokraták és függetlenségiek különösen élesen támadták Schlosser Ferenc rendőrkapitányt, aki elsősorban volt felelős az asszonyokkal szembeni önkényeskedésért. A tüntető nők ellen a hatóság eljárást szándékozott indítani. Védelmük érdekében a „Czeglédi Üjság” égisze alatt nagyarányú mentőakció kezdődött. A Függetlenségi Párthoz tartozó dr. Tóth Kálmán ügyvéd szeptember 1-én kijelentette, hogy a vagyontalan vádlottakat kész ingyen jogvédelemben részesíteni. Ez kétségtelenül szép példája volt a baloldali erők összefogásának. A ceglédi munkásság és a függetlenségi ellenzék együttes erőfeszítései végül is eredménnyel jártak. A tüntetés résztvevői ellen a hatóság nem mert eljárást kezdeményezni.

Nem sokkal ezután Cegléden újabb, országos figyelmet keltő megnyilvánulásra került sor. Ez Károlyi nyílt levele volt az itteni választókhoz. A szeptember 8-án közzétett fontos írás országos problémákkal foglalkozott. Hivatkozott az egy évvel korábban elmondott beszédére, melyben szintén a békével foglalkozott. Sajnos — állapította meg —, „a központi hatalmak intéző körein ugyanaz a szellem uralkodik valójában, amely egy év előtt oly erővel zúdult fel én ellenem és mindenki ellen, aki a megegyezést és nem a ,végső győzelmet’ hirdette.” Kifejtette, milyen áldozatokkal járt ez a háború. „Ki adja mindezt viszsza az emberiségnek? Ki kárpótolja ezért a magyar nemzetet?” — tette fel joggal a kérdést.

A levél a továbbiakban leleplezte Tiszát és a hatalmon levők más, most is háborúra uszító köreit. Utána pedig a Német Birodalom katonai vezetőinek esztelen politikáját bírálta erősen. (A német militarizmusról mondott szavai annyira bátrak és élesek voltak, hogy levelének ebből a részéből húsz sort törölt a cenzúra.) Kifejtette, hogy az idő sürget, össze kell hívni a képviselőházat, mely határoz az azonnali béke kérdésében.

Károlyi nyílt levelének komoly visszhangja támadt magában Cegléd városában is. A fővárosi sajtó is megállapította, hogy ez a megnyilatkozás itt „a legnagyobb megértéssel és a legmesszebbmenő megbecsüléssel találkozott. A lakosság hangulatát jól tükrözték a helyi újságkommentárok. Károlyi Mihály nyílt levele nyomasztó csendbe... hatalmas erővel kiáltott bele” — írta a „Czeg-27