Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

II. Cegléd az első világháború idején

léd”. „Városunk és annak ércből faragott, nemes magyar népe e héten újból beilleszkedett a történelem keretébe”. — szögezte le a „Czeglédi Újság”, majd hozzátette: „Már most megállapítható, hogy ennek a nyílt levélnek magasan szárnyaló, komoly tartalma és emberséges, őszinte békehangja ezúttal sem tévesztette el hatását a magyar népre.”

Szeptember 10-én, két nappal a nyílt levél közzététele után, Cegléd függetlenségi erőinek közös megmozdulására került sor. A helyi függetlenségi pártszervezet, a Ceglédi Gazdasági Egyesület, a Ceglédi Népkör, a Ceglédi Árpád Kör, valamint a Ceglédi Vonatkísérők Egyesülete rendezett együttes összejövetelt. A gyűlésen határozat született Károlyi Mihály üdvözléséről: „Méltóságod Nyílt Levelének magasan szárnyaló tartalma mintha lidércnyomás alól szabadította volna fel a lelkeket” — ilyen távirat ment a város képviselőjéhez. Egyúttal határozat született arról, hogy egy hét múlva mintegy 200 főnyi küldöttség keresi fel Károlyit. A delegáció útja érdekében nagy előkészületek történtek. Ezt Cegléd népe nagy háborúellenes demonstrációnak szánta, ezen az sem változtatott, hogy Gombos polgármester „hivatalosan” is a küldöttség tagja volt.

Szeptember 16-án kereste fel Károlyit fővárosi lakásán a ceglédiek mintegy 150 főnyi delegációja. Miután a küldöttek biztosították képviselőjüket, hogy „mindhalálig kitartanak” mellette, Károlyi Mihály válaszként hatásos beszédet mondott, melyben ismét a béke problémáját taglalta. Kifejtette: a háború befejezésének ma kétféle programja van. Az egyik az annexió a kárpótlás nélküli béke; „ez ki akarja kapcsolni a jövő háború lehetőségét.” A másik viszont imperialista és militarista körök álbékéje lenne, mely csak fegyverszünetet jelent, de valójában egy új háború előkészítését szolgálná. Komoly és bátor békekezdeményezést követelt. Ezt a demokrácia hatalomra jutásával kapcsolta össze. „Teremtsük meg a béke előfeltételeit, és valósítsuk meg az igazi nemzeti demokráciát!” — hirdette nagy éljenzés közepette.

Károlyi szeptember 16-i beszéde a ceglédi küldöttség előtt országos jelentőségű megnyilatkozás volt. A fővárosi baloldali sajtó örömmel üdvözölte ezt.

Károlyi beszédét Cegléden szintén lelkesen fogadta a haladó közvélemény. Elég ezzel kapcsolatban egy kommentárt idézni: „Történelmien nagyszerű és történelmien hálás szerepe volt ez újból Ceglédnek.”

A beszéd lelkes fogadtatásáért a reakció magát Cegléd népét is megtámadta. A „Budapesti Hírlap” (Tiszáék lapja) szeptember 24-én elítélte a város lakosságának Károlyi-barát magatartását: „Soha semmi le nem mossa ezt Ceglédről”. Ez komoly felháborodást keltett Cegléd lakosságában. Sárkány József tanár önérzetes hangú cikkében utasította vissza Tiszáék lapjának támadását a város ellen. Cegléd hű Kossuth hagyományaihoz, éppen ezért támogatja Károlyit — ez volt az írás központi gondolata. „Cegléd polgárságának sem kellett szégyenkeznie a nemzet színe előtt azon, hogy a béke mellett szavát felemelte... Az a város, mely fiainak vérehullásával és történelmi múltjával elég jogot szerzett ahhoz, hogy politikai véleményét a magyarság nevében is nyilvánítsa, bátran engedi cselekedetének értékelését most is a történelem ítélőszéke elé!”

A függetlenségiek mellett a polgári demokratikus ellenzék másik csoportja: a feministák egyesülete is élénk háborúellenes agitációt folytatott ezekben a hónapokban Cegléden. Nagy segítséget kaptak személyesen Károlyi Mihály feleségétől Andrássy Katalintól, aki „Nőmozgalom és a nők választójoga” című cikkét a „Czeglédi Újság” júniusban két folytatásban közölte. Cikkében kifejtette, hogy az előítéletekkel szembe kell szállni. A nők közül legtöbben „saját lelkűkben és testükben érzik a jogtalanság súlyát.” Ezután megállapította, hogy a dolgozó nő „asszonyi méltóságának öntudatára ébredt.” Foglalkozott szerepükkel a háború elleni küzdelemben is. „Mi, nők... belehozzuk a béke és a sze28