Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

ral, egészen magyar ételekkel szolgál, hol a zenészek kizárólag csak magyar darabokat játszanak, e mellett lesz magyar daltársulat«. Megegyezett egy építésszel, elkészült a terv, de a város nem engedte meg, hogy »olcsó anyagból« építkezzen, a szilárd anyagból való építkezés pedig oly sokba került volna, hogy »nem mert belevágni«. A ház és a telek értékét akkor 93 ezer forintra becsülték, de a »bécsi krach« (1873) Magyarországon is gazdasági és pénzügyi krízist idézett elő, a tőzsdén megindult bukások erősen éreztették hatásukat és a fővárosi ingatlanok nagymértékben elértéktelenedtek.18 Most már csak 47 ezer forint Táncsics Mihály ház-ingatlanának becsértéke s a régebben elhatározott terv, hogy egyetlen »szerzeményét« eladja : még ilyen becsár mellett is, követelőén sürgős.

Eljár a városnál, hogy házából — ahogy tervezte — Művésznöveldét létesítsenek, felajánlja minta-kisded-óvoda, vagy óvodaképezde céljaira, előbb Szentkirályi Mórral, majd Ráth Károly főpolgármesterrel tárgyal ezirányban, de csak ígéretet kap, más semmit. A takarékpénztár pedig nem vár tovább. 1876 június utolsó napjára van kitűzve Táncsics Mihály házára az árverés.19 Az új tulajdonos 18 ezer forintért szerzi meg magának az ingatlant, éppen, hogy kitelik belőle a takarékpénztár követelése a hátralékos tőketörlesztésre és a felszaporodott kamatokra. »Nem az az ember vagyok — írja Táncsics az Életpályámban, — ki az anyagi dolgokon csüngnék, de lehetetlen eltagadnom, érzékeny csapás volt vénségünkre igy egyszerre mindenünktől megfosztatni ; ugyanis nemcsak a házépitésre fölvett kölcsönpénz nem került egészen vissza a hitelezőknek,20 hanem elveszett maga a telek is, melyet pedig negyven év folytán sok nélkülözés mellett iparkodtunk megtartani, hogy legyen egy biztos hely, hová vénségiinkben fejünket lehajthassuk. Él kellett a fővárost hagynunk, melynek emelkedéséért oly mértékben rajongtam, miként talán senki«.

Ezekkel a szavakkal búcsúzik a házától, a fővárostól, melynek »emelkedéséért« rajongott, olyan mértékben rajongott, »miként talán senki«. . . Ezekből a szavakból még egyszer kicsendül Budapest fejlődése, szabályozása, építése és szépítése érdekében kifejtett munkásságának tisztán, világosan látott sok problémája. Az erdők vad fia, aki Budapest rajongója, a főváros szerelmese lett, hetvenhétéves korában hajléktalan, koldusszegény, mint húsz esztendős korában, mikor kis motyójával a hátán, először látta meg Pestet. Most megint kezébe veheti a vándorbotot; el is határozzák, hogy vidékre költöznek, de a józsefvárosi polgárok még »bucsulakomát« adnak tiszteletére,21 s azon Mészáros Károly felolvassa alkalmi

79