Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
sorok •— kinek keblében honszerelem lángol, az 1848-iki márczius 15-e emlékezetes marad életének végső napjáig ; évenkinti megújulásakor a szív fentebben dobog, a vér gyorsabban lüktet, ekkor még a reményvesztett aggastyán is megif jodni látszik. E rám nézve sokszorosan nevezetes napot választám én (kedves feleségem indítványa folytán) épülő házunk alapkövének letételére.« Magyarország királyi székén Ferencz József ül, Andrássy Gyula gróf14 áll a kettős birodalom közös ügyeinek élén, Deák Ferencet »az ország bölcse« címmel tisztelték meg, Jókai Mór páratlan regényíró az egész nemzet büszkesége és Kossuth Lajos a szónokok fejedelme Olaszországban (jelesen Turinban) lakik — folytatja Táncsics alapkő-irata a közállapotok vázolását. Eddig tényeket sorolt fel, a következőkben bírálatot mond : »Állam - viszonyaink majdnem kétségbeejtők, országos intézményeink alapjaiban rosszak, elkorhadtak ; a nemzet erkölcsikép hanyatlik, majdnem romlásnak indult. .. Ha törvényeink oly arányban szaporodnak jövőben is, mint a közel lefolyt 5 év alatt : akkorra, midőn e korrajz a föld kebeléből előkerül, oly halmazzá növekednek, hogy kevés halandó tud majd azokon eligazodni, azért legyenek itt szomorú állapotaink lehető röviden, világosan, egyszerűen vázolva. . . Hivatalos, tehát hiteles ministeri jelentés szerint négyezer községben semmiféle iskola nincs... A férfikort elért lakosságnak kétharmadrésze választási jogokat nem élvez, csak terheket visel. . . A magyar állam hadserege nem magyar hadsereg, hanem az osztrák hadsereggel van eggyéolvasztva... A magyar államnak nincs bankja, nincsenek magyar bankjegyei, hanem az osztráknémet bankjegyeket kell használnia : a mi kiáltó szellemi nyomorúságot árul el. .. Egy kiváltságos nemesi osztály oly jogot bitorol, miszerint csak neki szabad a vizeken halászni s mind folyókon, mind szárazon malmot tartani, italt méretni, a rosszat is drága pénzért adhatni.. . Midőn a képviselő ház a haza, az egész nép javára valamit törvényesen határoz : azt a főrendek, ha csak nyolcán vannak is a gyűlésen, visszavetik, mondván : ezt és azt meg nem engedhetjük, mert az a mi külön saját érdekeinknek nem kedvez. . . Testvér fővárosunk Buda-Pest lakosainak tömege még német, vasúti közlekedésünk nyelve német, iparunk, kereskedelmünk nyelve szintén német. . . És én a magam részéről mégis erősen meg vagyok arról győződve, hogy akkor, midőn e sorok az alapkő alól napfényre jutnak : Hunnia hatalmas, a magyar dicső leend.« A »korrajz« további része személyes vonatkozású : Táncsics dióhéjban összefoglalt életrajza, főleg az ingatlannak s a rajta 76
