Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

VI.

Elkísértük Táncsics Mihályt életpályáján addig az állomásig, mikor az öregkor estjében még felragyog előtte a csillag, mely sosem volt szerencse-csillaga, legfeljebb biztató reményt sugárzott feléje. Végigkísértük életének nevezetesebb szakaszait, döntő jelentőségű küzdelmeit, kihangsúlyozva azokat az eseményeket, melyeket fővárosi vonatkozásokban fontosabbaknak véltünk. Harmadik rabságának és az »Arany Trombita« keletkezésének és elmúlásának körülményeit és dokumentumait azért tartottuk szükségesnek bővebben ismertetni, mert szegényes Táncsicsirodalmunk ezeket a részleteket nem ismerte. Most, amikor rátérünk Táncsics Mihály pesti házának történetére, az eddig követett elvek alapján haladunk tovább : folyamatosan kapcsoljuk be életírásába a fővárosi vonatkozásokat.

A hetvenéves író mégegyszer ott áll a küzdőtéren, ahol megszólalhat, ahová a hívek bizalma küldte. Mielőtt egyhavi fogházbüntetésének kitöltésére bevonult: Orosháza képviselőjévé választotta. »Magamban állottam«— írja képviselőségéről az »Életpályáiméban

Magában állott valóban, még azt az indítványát sem akarta a Ház kinyomatni, amit a közoktatás és köznevelés gyökeres reformja tárgyában terjesztett elő. Maga nyomatta ki, saját költségén, Bartalits Imrénél (Pest, 1871), mert »hasonló fontossági! az állam-életben alig találta tik« — hangsúlyozta képviselőtársai előtt, mikor javaslatát benyújtotta.

Fővárosi vonatkozásban a pesti tudományegyetem épületének akkor aktuális kérdését kell itt kiemelnünk. Táncsics erről az »Életpályám« IV. kötetében így ír : »El van ismerve, hogy a felső tudományok központjának még csak épülete is oly gyarló, kicsinyes, célszerűtlen, miszerint közóhajtássá vált, hogy a helyett nagyszerűt kell emelni. E célra a kormány meg is vásárlotta az erre szükséges telkeket az üllői-út és ősz-utca1 sarkán, az egyiket

72