Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

(Agörög-oláh egyházközség előtti telek eladásáranem volt szükség, így a templom előtti térség szabadon maradhatott. Az anyagiaknak köszönhető, hogy a tér nem épült be, mert az egyházközség kérését is természetesen elutasították.) A régi házsor elé újabb került. Az Angol Királynéhoz címzett szálloda, a N e m eshegy i - ház és a szomszédságában levő épületek ablakai nem néztek tovább a Dunára, néhány esztendővel később a Vigadó homlokzatát is elcsúfította a Hangi-kioszk sivár bódéja,20 melynek lebontásáért a legutóbbi időkig állandóan folyt a harc, városrendezési, szépítészeti szempontból, de az »anyagiak« kérdése továbbra is kísértett, a mult szomorú hagyományaként s a reakciós képviselőtestületben mindig akadtak »városatyák«, akik a lebontást meg tudták akadályozni.

A széles, levegős »Aldunapart« helyén a pesti »Dunakorzó« alakult ki, a nyárban izzó keskeny aszfaltjával, a csenevész akácfákkal a »Buchwald-székekkel«, szűk, keskeny sáv a folyó partján, a nagyváros közönségének sétahelye. Mikor a dunaparti villamos megépült, a »korzó« még jobban összeszorult s alig kezdődött meg a forgalom, máris arra kellett gondolni, hogy a sineket leviszik a rakpart alsó részére. Ez is csak terv maradt, mindmáig, amikoris újra aktuálissá vált a kérdés : mi történjék a dunaparti házsorral, a Dunapalota Szállótól a Petőfi-térig? Megmaradjon-e az új városrendezés során, vagy lebontásával kiszélesedjék a »korzó«?

A felszabadító ostromban megsérült és súlyos károkat szenvedett Vigadó épülete elől 1945 tavaszán eltűnt a kioszk, hogy helyet adjon az orosz vörös-hadsereg hősi emlékművének.

57