Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
zőbb időkre, mi meg voltunk elégedve s szívesen elvártunk volna az újítással — s felfogván a pesti dunapart fontosságát: kofasátraival és laci-konyháival is szebbnek tartjuk, mint majdan a szűk, de 13 ölnyi magasságú kalickákkal és görbe szűk utcákkal és legalább a sok százezer forinttal felépített Redoute-épület sem veszítene pompájából a mellette jobbra-balra spanyol-falként felállítandó házak miatt«. Az aláírók »közcélú épület, például színház« építését javasolják az Aldunapartra s az utóbbi javaslatuk találkozik a Helytartótanács véleményével, természetesen véletlenül. Mint később látni fogjuk : a Helytartótanács, amikor elutasította az összes építésellenes felszólalásokat és beadványokat, lelkére kötötte a városi tanácsnak, hogy »a szóbanlevő térség beépítése alkalmából, még a boldogult József Nádor ö fensége alatt működött országos bizottmány által a magyar színház számára a dunaparton kijelölt hely kihasíttatásáról lehetőleg gondoskodjék.« De míg ideérünk, az építkezésellenes állásfoglalások egymásután jutnak el felsőbb rendeltetési helyükre. A Pestbudai Kereskedelmi és Iparkamara 25 aláírással ellátott beadvánnyal fordul az udvari kancelláriához.21 Az első aláíró Kochmeister Frigyes elnök, őt követik Perger Ignác alelnök, Halbauer János, Koppély Fülöp, Kern Jakab, Weisz Bernát, Aebly Adolf, C. J. Malvieux, Burgmann Károly, Emich Gusztáv, Rósa Lajos, valamennyien Pest-Buda akkori gazdasági életének vezetőegyéniségei, a kereskedelem, ipar- és bankvilágból sőt az aláírók között látjuk azt a Zitterbarth Mátyás építőmestert is, aki annakidején az egész eszmét megpendítette és az első ajánlatot és tervet nyújtotta be a városhoz az al- és‘feldunapart szabályozása és kiépítése ügyében! Ez a tény maga, azaz Zitterbarth Mátyás neve az építkezés ellenzőinek táborában, egymagában elegendő ahhoz, hogy világosan lássuk : milyen meggyőződéssel történt a szabályozás, s hogy mennyire igaza volt Táncsicsnak, mikor megállapította, hogy a városi tanácsnak pénzre volt szüksége, ezért történt minden! A pesti Lloyd Társulat sem akart elmaradni a maga tiltakozásával, szintén az udvari kancelláriához küldött beadványt az építkezés ellen.22 Míg a Kamara szerint »a néhány ölnyi térség, mely a közlekedésre fennhagyatik, még az országos kereskedés szükségelt igényeinek sem felelhet meg s miután a Duna szabaddá tétetett s a világkereskedésnek, a korábbi bilincsek összetörésével, megnyittatott, arról kellene inkább első helyen gondoskodni, hogy a partok tágíttassanak s a közforgalomra alkalmas állapotban tartassanak fenn, nem pedig, hogy törpe nyerészkedés miatt, házak-53
