Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

rongatások, kínok közt kellett agyukból kiverejtékezniök ; oly halál verejték közt, hogy képtelen volt, megítélni, mekkora tévedéssel, mert nem lehet a pestvárosi tanácsosokon kívül még más oly embert is képzelni, ki azt merné vallani, hogy a város népének egészségi állapotára nézve üdvösebb, jótékonyabb befolyással lesz, ha az aldunaparton még egy sor ház építtetik, mint lenne a sétány, mit mi és mások százan meg százan oda házsor helyett óhajtunk. Mi tehát tiltakozunk a szándékozott aldunapart eladása s beépítése ellen s önöket, tanácsos urak, már csak annál fogva is, hogy ezt tenni akarják (ha meg nem teszik is) bűnösöknek valljuk s ítéljük.«

Táncsics Mihály tiltakozása az Aldunapart ilyen formában tervezett (majd végrehajtott) rendezése és kiépítése ügyében, mint már említettük, csak a kiegyezés után látott napvilágot.18 Időközben a város kiírta az árverési terminusokat a dobravert telkekre, bank-kölcsönöket vett fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól és a Pesti Első Hazai Takarékpénztártól a munkálatok megkezdésére.19 Es ezzel egyidejűleg megmozdult a város, a lakosság, a testületek, s az újságok egy része elítélő sorok kíséretében jelentette, hogy az aldunapart szabályozása befejezett tény. A közhangulat élesen állást foglalt ellene. Táncsics Mihály, börtönbezártan a közhangulatot érezte, anélkül, hogy komolyabb érintkezése lehetett volna a külvilággal. Nyilván nem is tudott róla, hogy a városhoz, a Helytartótanácshoz és a Bécsben székelő királyi udvari Kancelláriához sorra érkeztek a tiltakozó beadványok, olyanok részéről is, akik Táncsiccsal merőben más elveket vallottak, politikai, társadalmi és szociális kérdésekben. Pest város lakói és háztulajdonosai 416 aláírással ellátott »alázatos felszóllalást« intéztek a főméltóságú magyar királyi Kancelláriához, a pesti dunapartnak házakkal leendő beépítése tárgyában.«20 A beadvány többek között hangsúlyozza, hogy »városunk tanácsának az aldunapart beépítése iránt hozott határozata — mely már mint terv és puszta hír is megdöbbentette a lakosságot — most, miután kétségkívüli tény, oly általános elégületlenséget okozott a város lakóiban, kiket közvetlenül érdekel, úgy mindazokban, kik hazafiúi szempontból nem lehetnek közönyösek a főváros sorsa iránt, hogy ha a városi tanács nemcsak névszerinti, hanem valódi képviselője kívánt volna lenni a nagy többség akaratának, és ha a napi. sajtó útján is nyilvánuló közvéleményt meg nem vetette volna : vagy el kellendett még kezdetben állania tervétől, vagypedig hozott határozatát annak súlya alatt erkölcsi kényszerből megsemmisítenie, mert lehetetlen, hogy ezen utolsó és a városra oly sokféle szempontból főfontosságú helyet, csak úgy kénye-kedve szerint, elhirtelenkedve, egy kis nyereségtől