Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

következő évben miként segítene magán a város, illetőleg annak tanácsa ? Talán akkor meg az új -tért fogná elárvereztetni ? hát már második évben talán a Redoutot adhatná el, aztán a városligetre kerülne sor és így tovább, végre magát a városházát is eladhatná, mert ha pénzügyi szempontból szükséges egy valamely városi tulaj - dönt eladni, ugyanazon pénzügyi szempontból másszor meg más vagyonnak eladása válik szükségessé s így addig, míg a városnak eladható vagyona lenne. .. Jaj azon városközségnek, mely azon elvet elfogadja s érvényre juttatja, miszerint pénzügyi szempontból valamely tulajdonnak eladását szükségesnek nyilatkoztatja s kétszeresen jaj ott és akkorhol, mikor az elöljárók senkinek sem felelősek, ellenőrködés felettük nem létezik, mint ez jelenben Pesten is az eset. Hogy e szerint a pestvárosi tanács az aldunapart eladását pénzügyi szempontból szükségesnek nyilatkoztatja, természetes, mert annak árára a tanácsos uraknak szükségük van, senki sincs feljogosítva őket kérdőre vonni, hová fordítják.«

Ezekután tér rá Táncsics a »szépítési szempontok« vizsgálatára :

»Ha az aldunaparton egy új házsor emelkednék — írja — evvel a város szépsége semmit sem, vagy csak igen keveset nyerne, az új házsor a város szélét szebbé nem, hanem csak valamivel szélesebbé tenné. Hogy a városnak a Dunára fekvő része valóban szebbé legyen, mint amilyen most, ott változatosságot kell teremteni : mire legalább egy szép sétány alkalmas, ez a városnak e részét százszorosán szebbé tenné, holott, mint mondók, az új házsor által maga a szépség éppen nem fokozódnék. Ha kiváltkép csak házak tennék a város szépségét : akkor esztelenség volt volna az új-tért fácskák és bokrokkal beültetni. A városligetben a fákat mind ki kellene vágni s azok helyett házakat építeni. A budai hegyekről is mindent el kellene távolítani, ami csak zöld, leveles és árnyékos s a helyett házakat építeni. A Szécsényi sétányt, a múzeum körül levő berket el kellene távolítani, mert nem az ilyenek, hanem csak házak teszik széppé a várost. Sajátságos, minden más emberekétől különböző fogalmuk van a szépségről Pestváros tanácsnokainak. A híres német város, Berlin szépségéről alig tudnak az emberek egyebet fölemlíteni, mint a »Linden Alléét«, pedig milyen törpévé alacsonyul ama Linden Alléé a nagyszerű sétányhoz képest, mely majdan a felséges Duna partjára lesz varázsolva, teremtve.«

Az »egészségi szempont« tárgyalása szorosan idekapcsolódik s egyenes folytatása a megkezdett gondolatnak :

»A negyedik indokot, tudniillik az egészségi szempontot a városi tanácsos uraknak valami kimondhatatlanul borzasztó szo-50