Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

Irgalmasok zárdájában tanultam meg«. A rántottlevesből »tanulta meg« a jó életet s rántottleves közben csillan fel előtte a jövő képe : iparosmesterséget kell tanulnia, hogy »jól élhessen«. Kisbérre kerül, szabóinasnak. Sorsa a kálváriás inassors, amit Munkácsy Mihály - nál is ismerünk, a csabai évekből. A cintányér, amiben mesterétől az ételt kapja, oly »csekély«, hogy a kanál sem merül meg benne. Hazamegy hát a szüleihez, ahol a régi munkát végzi, de legalább aratáskor szép fehér kenyeret eszik a családi asztalnál.

»Aki városban született és nevelkedett, alig hiheti, hogy a szegény falusi pórfiúnak is vannak tiszta örömei« — írja önéletrajzában. Ilyen örömök közé tartozik az eprészés, vadcseresznyézés, a búcsú, a szüret, az ádventi disznóölés. »Nem volt soha a városban oly kivilágítás, mely annyi gyönyört okozott volna valakinek, mint nekem az, mikor disznóperzselésnél a szalma lángja magasra föllobogott s a csillogó hóra sziporkázott«. Még mindig messze van a várostól, sőt a távolság egyre nő közte és a város között. A sánta iskolamester maga mellé veszi segédtanító félének. »Nem tudom, volt-e még más valahol is oly pórgatyás és zsíros, hosszúhajú praeceptor, milyen én valék?« — veti fel önmaga előtt a kérdést.

Tavasszal megszűnik az iskolai oktatás, kicsöppen a hivatalából, aratni megy az Alföldre. Ősszel gubacsot szed az erdőn, búcsúra jár, ahol, amennyire »garasokból telik, ponyvái históriákat vásárol«. A kukoricatörés és kukoricafosztás is a boldog ifjúkor élményei közé tartozik. »Nincs a városban az a cifra lakoma, ahol jobbízűen vendégeskednének, mint falun ilyenkor.« Falurajongása és városlenézése az erkölcsök megítéléséből is kiviláglik : »E tekintetben a falusi legény általában véve sokkal becsületesebben gondolkozik, mint a magát műveltnek hánytorgató városi úrfiak nagy része«.

A családi körülmények újra arra kényszerítik, hogy abbahagyja a földművelést. Takácsinas lesz. Miről lehetett avele történt nagy változásra ismerni? Hosszéi haját, amit vasárnaponként olyan zsírosra kent, hogy szinte csöpögött: le kellett vágnia. Szinte »megkönnyezte«.

A felszabadult takácslegény néhány forinttal a zsebében Székesfehérvárra gyalogol, rokoni látogatásra. Ott lát életében először színházat, színészeket. Csodálattal bámulja a »cifraruhás embereket« s főként azt, hogy olyan jól beszélnek magyarul. Éppen húszesztendős ekkor. Most nyílik ki a szeme. Most lát először túl a faluja határán. Megismerkedik egy bakancsos katonával, aki mesélget neki, hol járt, hol nem járt. Áhítattal és szomorúsággal hallgatja ezt a Háry Jánost, mert ráeszmél, hogy fogalma sincs a világról,

10