Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

a »földleírást még nevéről se ismeri«. Tátva marad a szája, mikor azokat a csodálatos dolgokat hallja, többek között Angliáról. Ezidőtájt döbben rá, hogy a földmívesosztály »minden osztályok között a legalávalóbbnak tartja magát,« holott ez nincs rendjén. Aki saját magát nem becsüli, sosem érheti el mások megbecsülését. »Sok víz elfoly addig a Dunán, míg e néposztály a társadalom többi osztályainak akármelyikénél magát alábbvalónak tartani nem fogja s míg a többi osztályok, melyek míveltségükkel szeretnek dicsekedni, önként el fogják ismerni, hogy ők a földmívelőosztálynál nem érdemesebbek.«

Aki így gondolkozik, már nem az erdők vad fia, már kezdi érezni, hogy hivatás vár rá és ezt egyelőre a tanítóskodásban látja. Üjra tanítósegéd lesz. Egymásután négy iskolamester mellett dolgozik, különböző helyeken, majd egy ismerős rábeszélésére Budára megy és beiratkozik a tanítóképezdébe. Kitűnő oklevelet kap, de nem kap hozzá állást. »Hiába vesztegel rá szép szót, elutasítás a felelet.«

Ez az első emléke a fővárosról. Kegyetlen, szomorú emlék. Semmikép sem olyan, hogy rajongással tölthetné el lelkét a főváros iránt.

A következő években (1823—1826) bejárja a fél országot. Tanul és tanít. Huszonkétéves korában, kis bátyúvá! a hátán Pestre kerül, ahol tovább akarja művelni magát. A Hatvani-utcában levő »Horváth-házban, «Tenni festőnél«3 kap szállást és ellátást, cserébe a festő gyermekeit tanítja. »Igen szerencsésnek« érezte magát, hogy a nagyvárosban lehet, de a festő halálával az özvegy felmondja neki a lakást és a kosztok A külső Józsefváros legszélén, a Víg-utcának a lóvásárra nyíló végében bérel magának egy olcsó, kis szobát. Kenyeret a piaristák előtti piacon vásárol (a piaristák iskolájában tanul), azt akkoriban másutt még nem is igen árulnak Pesten. A piaristák épületében van egy könyvesbolt is, ahová sűrűn bejár olvasgatni, ócskaságokat böngészni a polcokon.

»Ezidőben Pesten Boráros a városbíró,4 egyébként is tekintélyes férfiú s az elemi iskolák igazgatója. Pest még nagyon német város, ritkán hallatszik a magyar szó.« Az ifjú Táncsics elhatározza, hogy a szegény inasokat ingyen tanítja a magyar beszédre. Felkeresi Borárost, akit arra kér : engedjen át erre a célra az iskolaépületben egy helyiséget. Elutasítják. Állást sem kap hónapokig, végre beáll a Cukor-utcában, egy jurátushoz — csizmatisztítólegénynek. A konyhában lakik, havi három forint a fizetése. De két hónap múlva a jurátus kiteszi csizmatisztítója szűrét, aki ekkor a »hatodik iskolát« végzi a piaristáknál. A nyolcadik iskolaév kezde-11