Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Előszó
Előszó MŰVEL MŰVEL Nem „helyben járt” az előszó szerzőjének a tolla, nem is a számítógép billentyűzete ismételt, amikor a fenti cím íródott. Mert „szemre” ugyanaz a szó - nyelvtanilag két szó: egy rgrígos főnév (mivel?) és egy ige (mit csinál?). A szókapcsolat ezt jelenti: alkotással szellemet-lelket gyarapít, azaz egy művel, könyvvel ismereteket, élményeket közöl. Mint Kürti Béla. Őt, e kötet létrehozóját és munkáját jellemzi tömören - „egy szóval” - a mottóul választott cím. S hogy e dolgozat témáját, anyagát, szerepét konkrétabban megközelítsük, pontosabban megjelöljük, kövessük a szavak útját, figyeljük jelentésük üzenetét. A mű művel, így lesz művelő hatású, s e folyamat maga a művelődés. Szinonimája a műveltséggyarapítás, a kultúra. Olyan érték, amelynek megteremtése mind az egyén, mind a köz alapvető érdeke. A társadalom eszmetalajából (amely hol termékeny, hol szikes) hajt levelet-virágot a szellem, majd tudásgyümölccsé érik, s a - jó vagy gyenge - termés magjai visszahullanak a kultúra anyafoldjére. S kezdődik minden előröl... Miért fontos a társadalom és a kultúra, a közösség és a művelődés ily elevenen egymásra ható kapcsolatát hangsúlyozni? Mert minden esemény, szerveződés, adat, amely művelődésforrású, az adott társadalomról is közöl ismereteket. A kultúrakép - korkép! Ennek az összefüggésnek a szem előtt tartása jelenik meg Kürti Béla munkájának fejezeteiben. A rengeteg adat - amely a rendkívül lelkiismeretes, tudatos, precíz kutató fáradozásnak az eredménye - nem adathalmaz, hanem adatrendszer, ténykompozíció: előtérben az iskolán kívüli művelődés Cegléden, háttérben a fölsejlő kor - nem erős történelmi oszlopsorban, hanem a „kis-Cegléd-társadalom” emberi mindennapjaival. A társadalom szó régies párja a polgárzat. Ez a jelentésmező nyit teret a szerző számára az egyes művelődési formák mozgásának, változó állapotának bemutatásához. Szélesülmélyül a polgárosodás folyama(ta) a kiegyezés után..., elemi iskola, polgári iskola, főgimnázium bont vitorlát a történelmi sodrásban..., egyesületek, körök, karok, s persze vezérlő személyeik eveznek a változó társadalmi hullámverésben, amely egyszer (így) segíti, másszor (úgy) hátráltatja haladásukat. Mindez nem történetmesélős előadásban, hanem feszes, fegyelmezett, tárgyhű adatközlésben, szociografikus ihletésű áttekintésben, rendszerezésben, folyamatábrázolásban. Mert ez a szövegteremtés felel meg a műfajnak, s mert erre vállalkozott a szerző. S ez a stílus meghatározója is. A tárgyilagos közlési mód „tereli”, tartja mederben az áradó bőségű anyagot, s csak itt-ott - néhány mondatban - tűnik elő a mesélőkedv. (Erre nyilván csábítást érzett a szép szavú tanárember...) A tények magukért beszélnek... Mégis, halljuk meg, írjuk le két fő mondanivalójukat. A történelem fogalmához nemcsak egy nép korszakokon, évszázadokon átívelő, sorsfordító eseményei tartoznak, - része egy kisebb közösség valamely szűkebb életszínterének néhány generációs létállapota, tevékenységi köre. Nagy a helyi értéke - a múló idővel 5
