Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Előszó
fokozódóan - akár egy bélyeggyűjtő körnek, énekkarnak, mozinak. A múlt - a közmetafora szerint - a gyökér, amelyből felterebélyesedett mai életfoglalkozásunk számos formája. S így Kürti Béla múltrajza - mint eddig minden könyvében - nem statikus állókép, hanem a jelen előtt megelevenedő, cselekvésre mozdító, Cegléd-hazaszeretetre nevelő példakép. (Ezért lenne jó, ha ezt a kötetet - is - nemcsak az efféle-afféle szakdolgozatot készítők forgatnák forrásként, hanem az önművelésre és közművelésre sokan vágyók.) Az is kiderül e könyvből, hogy a népművelés-közművelés története mily széles sávban fedi a helyi pedagógustársadalom történetét. Az ok - belülről vállaltan, kívülről rájuk hárítottan - természetes: ők az iskolán kívüli művelődés katonái is. Felkészültségüket, a tudásért harcoló kedvet, pedagógiai muníciót a hivatás ad, amely olykor önfeláldozásra is parancsol. („Ecce homo”: e könyv szerzője is pedagógus!) Kimondatlanul is meghallja azonban az ember a kérdést? Miért csak ők? A város művelődésportréjáról hiányzik vagy csak halványan látszik más értelmiségi rétegek tettecsetvonása. * ** Az érkező új idő - „Mindig így volt e világi élet” - értékátrendező: megőrző, teremtő, de süllyesztő is. Mintha ez utóbbi éppen e dolgozat témájával kapcsolatos területen mutatkozna meg... Amikor a világutazó, célkereső Candide (Voltaire hőse) csalódásai után megtalálta a lényeget, az értelmet, így szólított fel: „Műveljük meg kertünket!” Ennek a jelképesen is érthető programnak a tartalma a leghumánusabb tevékenység: világművelés által emberművelés. Miként Kürti Béla hasznos, szép munkája. S akitől várunk még egy könyvet. „A” könyvet. Önéletírását. Költői Adám 6
