Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Művelődési intézményeink
lójában Cegléd népművelő munkájából a kézimunka tanfolyamokat dicséri: „Régi utakon járó és teljes eredményt biztosító népszerű tanfolyam... Igen népszerű és a mai viszonyok között egyre szükségesebb tanfolyam. Az egyszerű és intelligens családokban ízlést nemesít, megtanít a magyaros formák szeretetére és hasznos ismeretet nyújt. Népszerű munkatalálkozó helye a különböző társadalmi helyzetű asszonyoknak.”58 A Horthy-korszakban még mindig súlyos művelődési problémánk volt az analfabétizmus felszámolása. A hivatalos államvezetés ezt tartotta a legfontosabb népművelési feladatnak. Az analfabéták zöme tanyákon élt. Cegléd hatalmas tanyavilággal rendelkezett, ezt a problémát jól érzékelte a város vezetősége is. A századfordulón Gubody Ferenc polgármestersége alatt sorra épültek nálunk a külterületi elemi iskolák. Ezen a téren megelőztük Klébelsberg későbbi iskolaépítésre vonatkozó áldásos intézkedéseit. Tanyai iskoláink behálózták az egész ceglédi határt. Építésük sorrendjében ezek a következők voltak: Kámán 1878, Bándűlő, 1880, Kistelek, 1883, Lendér dűlő, 1887, Kappanhalom, 1893, Gerjetelep, 1897, Zöldhalom, 1898, Homokpuszta, 1903, Csemő, 1904, Czárák dűlő, 1910, Budai út, 1913, Márta dűlő, 1914, Kecskéscsárda, 1914, Körösi út, 1926, Törteli út 1926 és Szűcstelep 1926.59 A tanyai tanítók kivétel nélkül mind vállalták a felnőtt tanyai népességgel való foglalkozást is. Ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok megrendezésével segítették a magukra hagyott tanyai embereket eligazodni a világ dolgaiban. De ők hozták ki a tanyákra a mozit, ők tanították be a különböző itjúsági és népszínműveket, hogy szórakozást nyújtsanak a külterületen szétszórtan élő embereknek. Túlzás nélkül elmondható, hogy a külterületi tanítók szinte egyedüli közvetítői voltak a kultúrának a rossz idő esetén szinte megközelíthetetlen tanyák nagyszámú lakossága felé. így ír erről egyik kitűnő szociográfusunk: „Ezek a tanyai iskolák valóságos fénypontok a tanyák egyhangú életében, a társadalmi életnek is központjai.”60 Megyei népművelési titkárunk beszámolójában „meleg szavakkal emlékezett meg a sok száz nevüket fel sem említett tanyai, községi és városi tanítóról, akik a fentebb említett 52.758 előadásnak (ennyit tartottak a megyében az 1932-33-as idényben - szerző közbeszúrása) szinte egyharmad részét teljesen díjtalanul tartották.”61 Hogy milyen apostolkodást végeztek tanyai tanítóink a két világháború közti korszakban, arra nagyon szép példát idéz egyik helyi lapunk 1938-ban. A Németh házaspár nemcsak ismeretterjesztő előadásokat, színdarabokat rendezett Kistelken, hanem Németh László rengeteg utánjárással szerzett egy szövőszéket és szőni tanította az önként jelentkező tanyai asszonyokat. Asztalterítők, párnák, ágyhuzatok, lepedők, törülközők és függönyök kerültek ki kezük alól. A második télen már két szövőszéken dolgoztak. Sárban, fagyban jöttek az asszonyok, előfordult, hogy még éjfélkor is csattogtak a szövőszékek, mert ez a munka nemcsak hasznot hajtott, de szórakozást is nyújtott a hosszú téli estéken. „Öt esztendő alatt a kisteleki iskolában két és fél km hosszúságot kitevő háziszőttest állítottak elő. Mindebből Németh Lászlóéknak semmi hasznuk nem volt, csak ráfizetésük. Naponta nyolcvan tanuló fejébe csepegtették a tudomány elemeit, este 25-30 lánnyal és asszonnyal tovább folytatták a munkát.”62 De a Németh házaspár mellett felsorolhatnánk valamennyi tanyai tanítónkat. Örökítsük meg legalább azok nevét, akik hosszú éveken át végezték ezt a nemzetmentő munkát, 54
