Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Színház és mozi
SZÍNHÁZ A kultúra ápolásában minden időben nagy szerepük volt a színházaknak. Ceglédnek sosem volt saját színtársulata. A jobb módú polgárok feljártak Budapestre, a lakosság nagy többségének az idelátogató vándortársulatok nyújtottak színházi élményt. Már a XVIII, század végén felbukkant városunkban egy-két országjáró társulat, de gyakorivá a vendégszereplések csak a XIX. században váltak - annak is a második felében - a kiegyezés után. Ezek a vendégjátékok mindig nagyon rövid ideig tartottak, mert nálunk kedvezőtlenek voltak a feltételek: csak a vendéglők nagytermeiben tudtak fellépni, ahol nagyon kezdetlegesek voltak a színpadi lehetőségek. De a társulatok igazgatói nem annyira a szűkös hely, mint inkább a ceglédiek színház iránti közönye miatt panaszkodtak. 1889-ben Völgyi József színészei még versben is kiszerkesztették a helyi lapban ezt a lehangoló közönyt: „A ceglédi színészek csehül állnak szegények. Ha tovább is így megy még, Meg kell szökni mielébb. Minden színész éhen vesz: Ennek oka Cegléd lesz.”36 Némi fejlődést jelentett a ceglédi színháztörténetben az 1881. év, amikor a Népkör telkén állandó színház épült. A fából készült épületben 1881. nov. 26-án a megnyitó előadáson a Bánk bán került bemutatásra. Keserűen állapítja meg a helyi sajtó, hogy a gazdatársadalom még ezt az ünnepi eseményt sem tisztelte meg részvételével. Mindenesetre a jobb játéklehetőségek hatására évente már 3-4 testület is megjelent városunkban, de teljesen rendszertelenül, mert Cegléd nem tartozott egyik színikerületbe sem. Mégis lassanként kezdett kialakulni bizonyos törzsközönség, amelyre már állandóan lehetett számítani. Sajnos a színházépület 1907-re annyira veszélyessé vált, hogy a rendőrség bezáratta. A helyi sajtó így búcsúztatta az omladozó faépületet: „A rendőrség bezáratta öreg, rozoga színházunkat. Élt 26 évet. Nyugodjék babérain. Magánkezdeményezés volt és több okból nem éppen szerencsés: idegen telken épült, külsejére nem fordítottak gondot - olyan volt mint egy magtár - s a fenntartásáról nem gondoskodtak.”37 1911-ben ez a roskadozó színházépület leégett. A vendég színtársulatok ezután a Központi Szálló nagytermében és a Vigadóban játszottak. 1910-ben Cegléd is tagja lett az újjászervezett Alföldi Színikerületnek. Ezekben az években Miklósy Gábor társulata játszott Cegléden, most már meghatározott munkaterv szerint. 1910 és 1918 között ez a társulat bemutatott városunkban 140 operettet, 65 színművet, 40 népszínművet, 42 vígjátékot és 18 drámát.38 A ceglédieket a könnyebb műfajok vonzották, ezért tűztek az igazgatók drámákat csak elvétve műsorukra. Miklósy színtársulatát 1923-ban Heltai Hugó társulata váltotta fel. Ez a társulat több előadást tartott az építendő Ipartestületi Székház javára. 1928-ban elkészült ez a díszes épület, s vele megoldódott végre a teremgond: a „Kultúrház”-ban 800 főt befogadó színházterem létesült. De színpada szűk volt, nem voltak megfelelő öltözők, legfőbb hiányossága volt, hogy a nézőtér nem volt emelt, így a földszintről nem látták jól a színpadot. Az iparosok ugyanis ezt a termet sokoldalúan akarták hasznosítani, pl. itt rendezték a bálokat, 42
