Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Színház és mozi
ehhez vízszintes padlózat kellett. A színházlátogatók száma az új nagy teremmel sem emelkedett nagyobb mértékben. 1933-től 1940-ig Tolnay Andor társulata ,járt le” Ceglédre. Ezekben az években volt legélénkebb a színházi élet. Tolnay ugyanis kitűnő szervező volt, a legjobb fővárosi színészeket „hozta le”, rendezője pedig az a Hont Ferenc volt, aki a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezésével országos hírnévre tett szert. A háborús évek alatt rendszertelenül váltották egymást a különböző színtársulatok, s érthető módon csak könnyű darabokkal próbálták felvidámítani az embereket. AII. világháború után, 1945 szeptemberében indult meg újra Cegléden a színházi élet. Eleinte régi darabokat játszottak, de fokozatosan szaporodtak a népi írók új világot hirdető művei. 1946 júniusában pl. a Magvető írói estjére került sor a Művelődési Házban, melyen részt vettek Jankovich Ferenc, Fodor József, Kárpáti Aurél, Vas István, Tersánszky Józsi Jenő. Az államosítás óta a színházi előadások mind a Kultúrházban kerülnek megrendezésre. 1980-ig az állam központilag támogatta az ún. „tájoló” színházakat, melyek így rendszeresen tudták látogatni a vidéki városokat. Hozzánk leggyakrabban a Kecskeméti Katona József és a Szolnoki Szigligeti Színház jött el. 1985-ben újjáépítették a színháztermet, mely most már minden igényt kielégít. De mióta a kultúra árúvá vált az egykori Kultúrházból Kossuth Művelődési Központtá vált intézmény nehéz helyzetbe került. Komoly színtársulatot idehozni olyan sokba kerül, a rendező intézmény költségvetését annyira megterheli, hogy kénytelen a költségek nagy részét a nézőkre áthárítani, ezért a ceglédiek inkább elutaznak a fővárosba vagy a színházzal rendelkező szomszéd városokba. A Művelődési Központ igazgatósága ma már többnyire csak „kisszereplős” társulatokat tud szerződtetni ráfizetés nélkül, és annyi előadást rendez, amennyit a lakosság elbír. Színházi jellegű műsorokra manapság évente mintegy 30 alkalommal kerül sor, a bemutatott darabok elsősorban a könnyebb műfajokból kerülnek ki. MOZI Amióta a francia Lumiere testvérek 1895-ben bemutatták új találmányukat a nagyközönségnek, a film óriási fejlődésen ment át. A XX. században nálunk is megjelent, kezdetben országos vásárokon sátortető alatt mutogatták mint a technika új csodáját. De az 1920- as években már sorra nyílnak az állandó mozgóképszínházak, vagy Heltai Jenő szerencsés szóalkotása révén rövid nevükön: a „mozik”. Cegléden az első filmszínházak az 1910-es években jelentek meg. Legelőször Sárik Gyula nyomdatulajdonos próbálkozott az „Első ceglédi mozgóképszínház”-zal, utána a „Korzó Mozi” nyílt meg a Rákóczi úti Rigó-féle házban (ma Pizzéria), de mind a kettő nagyon rövid életű volt. 1913. július 19-én nyílt meg a Batthyány utcában Cegléd első állandó filmszínháza, az Uránia Mozi. A Czeglédi Újság így üdvözölte az új létesítményt: „Hisszük, hogy az Urániában kultúr-intézményt üdvözölhetünk. Teljes elismerés illeti meg Rónay Jánost, aki gyakorlott érzékkel belátta az új helyiség szükséges voltát, s annak megvalósítása közel 70.000 43
