Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
1. Üzleti fogalmazás. Tanítja Heim Ádám gimn. tanár. 2. Ipari számtan és mértan. Tanítja Kende Jenő gimn. tanár. 3. Szerkesztő és ábrázoló mértan. Tanítja Nagy László polg. isk. igazgató. 4. Szabadkézi rajt. Tanítja Réthy Lajos polg.isk. tanár. A tanfolyam beindítása előtt Paulovits Károly a következő felhívással fordult Cegléd iparos társadalmához: „Természetesen a fenntartó hatóság komoly emberekre számít, akik nemcsak formaság kedvéért jelentkeznek, hanem azért, mert határozott szándékuk a kínálkozó alkalommal élve a tanítási időt végig, pontosan és következetesen kihasználni.”14 Ezekben az években kezdődik újra országszerte az 1868-as népoktatási törvény nyomán egyszer már megindult analfabéta-tanfolyamok rendezése. Ez a kezdeményezés Cegléden elakadt a századfordulón, pedig nagy szükség lett volna rá, hiszen az 1900-as népszámlálás adatai szerint a városban 1200 hat éven felüli ember nem tudott írni és olvasni.15 A ceglédi analfabéták túlnyomó többsége a szétszórt tanyákon élt, s bár már minden jelentősebb tanyai körzetben működtek állami elemi iskolák, ezek az írástudatlan emberek nem éltek a tanfolyam nyújtotta lehetőséggel, hogy elemi ismereteiket pótolják. 1912- ben két református tanító, Kiss Ambrus és Kiss Gyula hirdette meg újra az analfabéta-tanfolyamot. Jelentkezett is 34 írástudatlan. „Mikor azonban az idő kezdett kinyílni, a tanítványok mind szétoszlottak. így dacára a lelkiismeretes tanítói buzgólkodásnak, nem bírták elérni a kitűzött célt. A hallgatók leginkább kedvelték az ismeretterjesztő felolvasásokat, amilyen a tél folyamán 10 esetben tartatott. Népünk nembánomságát a legjobban mutatja az a körülmény, hogy az oktatáson résztvevőket csak házalással lehetett a szép ügynek megnyerni.”16 1913- ban még rosszabbul sikerült a tagtoborzás. Hiába jelent meg a felhívás a helyi lapokban, sőt „dobszó mellett is fel lett híva az ími-olvasni nem tudók figyelme a jelentkezésre, s ennek az lett az eredménye, hogy úgy a rk. mint a ref. iskolánál egy tanulnivágyó jelentkezett.”17 Az analfabéta-tanfolyamok kudarcával ellentétben szépen haladt előre a népiskolai alapműveltséggel már rendelkezők továbbképzése. 1913-ban megnyílt Cegléden az első mezőgazdasági továbbképző tanfolyam. Január 14-én a ref. fiúsikola emeleti nagytermében Grasseli Miklós, a Kecskeméti Gazdasági Tanítóképző Intézet igazgatója nyitotta meg a tanfolyamot. Az előadók a helybeli képzettebb gazdák és a mezőgazdaság iránt érdeklődő értelmiségiek közül kerültek ki. A tanfolyam anyaga a következő volt: „A termőföld tulajdonságai. A talajművelés. A trágyázásról. A műtrágyázásról. A termesztendő növényféleségek megválasztása. Gabonafélék termesztése. A burgonya termesztése. Takarmánytermesztésről. Az okszerű és belterjes gazdálkodásról. Állattenyésztési alapfogalmak. A szarvasmarha tenyésztése. Gazdasági számvitel. Tejgazdaság. Állatkereskedelem. Elsősegélynyújtás háziállatainknál. Gyümölcskertészet. A gyümölcsfák nemesítése. A fák kiszedése, elvermelése. A fák metszése. A gyümölcsfák kártevő rovarai. A konyhakertészet iránya. Konyhakerti vetésforgó. A szőlőtelepítés. A szőlő metszése. A szőlő trágyázása. Fontosabb szőlőbetegségek. A must és a bor kezelése. Méhészetről. Gazdasági gépek. Gazdasági méréstan. Gazdasági cselédügyek. Mezőgazdasági növények kártevői. Tűzkárak becslése. A gazdakörről.”18 14
