Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
Századunk elején még intenzív állattenyésztés is folyt Cegléden, nagy léptekkel haladt előre a „homok meghódítása” szőlő- és gyümölcsfa-telepítéssel, ez a tanfolyam a gazdák minden problémájára adott szakmai eligazítást. A Gazdakör még nem volt önálló, a Népkör Egylet keretén belül működött, de a legfogékonyabb gazdák már független szakmai szervezetként akarták folytatni tevékenységüket. 1914. január 21-én létre is hozták az önálló Ceglédi Gazdasági Egyletet dr. Gombos Lajos polgármester elnökletével. Induláskor az egyletnek 200 tagja volt. Nagyszerű terveket szőttek a belterjes mezőgazdálkodás, a szövetkezeti úton való beszerzés és értékesítés területén, de közbeszólt az I. világháború. A szervezkedés abbamaradt, a gazdák lovaikkal együtt a frontra kerültek, a Gazdakör tevékenysége elhalt. Az öntudatra ébredt kisgazda társadalom azonban már 1921-ben újra életre hívta a Gazdasági Egyletet. Ebben az évben a következő felhívás jelent meg a helyi sajtóban: „A Czeglédi Gazdasági Egyesület a gazdasági szaktudás fejlesztése érdekében négyhetes gazdasági tanfolyamot rendez, amely tanfolyamon elméletileg és gyakorlatilag képzett szakemberek tanításszerű előadásokat tartanak a talajművelés, a növénytermesztés, állattenyésztés, állategészségügy, gyümölcs- és konyhakertészet, szőlészet, borászat, baromfitenyésztés köréből.”20 Megfigyelhető, hogy míg az általános műveltség anyagából a korabeli egyletek egyes előadásokat szerveznek, a szakmai továbbképzés már tanfolyamokon folyik. 1935-ben pl. a Zöldmező Szövetség egyhetes tanfolyamot szervezett Cegléden a takarmánytermesztésről, és ezen 94 kisgazda vett részt Ceglédről és környékéről.21 Az 1930-as években a ceglédi gazdatársadalom népművelésének irányítója egy kiváló képzettségű földbirtokos, Hartyáni Zoltán volt.22 Ez a külföldet járt gazda a legfejlettebb nyugati példák alapján igyekezett korszerűvé fejleszteni a ceglédi mezőgazdasági kultúrát. A dán népfőiskolák példájára tanfolyamot szervezett 1935-ben, és itt hirdette meg művelődéspolitikai nézeteit: „Nincs társadalmi egyensúly, nincs vége a földműves sanyarúságának addig, míg ő is részesévé nem válik a hatalomnak. Ha majd a földműves nép megszerezte a tudás hatalmát, csak akkor bír majd érvényt adni a politikai törekvéseinek és csak akkor lesznek a saját maga javára közgazdasági elgondolásai.”23 Újra és újra találkozunk tehát Széchenyi eszméivel: „kiművelt emberfőkre” van szükség a gazdatársadalmon belül is, csak akkor tud eredményesen küzdeni jólétéért. 1938-ban a Gazdasági Egyesület „gyümölcsészeti tanfolyamot” indított. Ezen már nemcsak elméleti előadásokat tartottak, hanem kivitték a hallgatókat a csemői határba és az Öregszőlőkbe, s mindazt végigcsináltatták velük a gyakorlatban is, amit a gyümölcsfák ápolásáról elméletben megtanultak. A Gazdasági Egyletnek nagy érdemei vannak abban, hogy Cegléd fel tudott zárkózni a szomszédos Nagykőrös és Kecskemét kertkultúrájához. Az Unghváry Lászlók és Hartyáni Zoltánok tették országos hírűvé a ceglédi szőlő- és gyümölcstermesztést. A ceglédi nép egészségügyi kultúrájának emelése érdekében kiemelkedő munkát végzett ebben a korban az Anya és Csecsemővédő Intézet. 1921 -ben hivta életre dr. Lux Ervin városi tiszti főorvos.24 „Anyák Iskolája” néven a leghasznosabb tanfolyamok egyikét indította el 1924-ben. Az Ipartestület székházában és az Uránia Moziban tartották az előadásokat a kismamák számára, hogy csökkentsék az egyik legszomorúbb magyar népbetegséget, a csecsemőhalandóságot. A havonta egyszer sorra kerülő ismeretterjesztő előadások 15
