Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Előszó helyett a sport helytörténetírás gondjairól
3 János bácsik, ők a történelmi folyamat hordozói, miközben birkóznak az utánpótlás, a létesítmény, nem egyszer még a létezés gondjaival is. Az említettek figyelembevételével jutunk el az elért helyi eredményeket mennyiségi és minőségi mutatókban, térés idő koordinátákban kifejezett összehasonlító elemzéséhez. A sportélet helyi krónikásai - ritka kivétellel - beleesnek abba a csapdába, hogy csak azt éneklik meg, amit a rendelkezésükre álló dokumentumokban készen találtak. A fák- vagy ha úgy tetszik a leírt tények fetisizált tisztelete mindig elismerésre méltó, de csak akkor, ha az erdőben vezető utat is látjuk. Az, ha valami a kéznél levő forrásanyagban nincs megörökítve, az még nem bizonyíték arra, hogy egy sorsdöntő cselekmény nem zajlott le. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy a tényeket rögzítő egykori jegyzőkönyvek és újságcikkek készítői aligha adhattak megbízható előrejelzést városuk sportolóinak és szurkolói nak mentalitás-képéhez. Ennek hiányában a krónikák főhőse; a technika fejlődésével, életmódjának változásával átalakuló polgár gondolkodásmódja egyszerűen kimarad a krónikákból. Hogy miért időzök ennyit az említettek körül? Annak rendkívül egyszerű a magyarázata. Kürti Béla avatott tolla nyomán nemcsak a ceglédi sport egykori művelői elevenednek meg, hanem a játék- és korcsolyapályák, a torna- és edzőtermek történelmi hangulatváltásai is. A sportszociológia és a sportpszichológia megfejthetetlennek tűnő dilemmája, hogy a "kifogástalan attitűdökkel" megáldott magas szaktudású labdarúgó edzők egész serege miért képtelen beilleszkedni a helyi körülmények közé? Több száz főre kiterjedő vizsgálataim során minden esetben kiderült, hogy ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy egyikük sem vette magának azt a fáradtságot, hogy megismerje annak a városnak test kultúráját és életmód szokásait, ahová vándorútja elvetette. Úgy vélem, ezen a ponton csap át a helytörténet, az unos-untalan emlegetett gyakorlatba. íratlan törvény, hogy egy város sportját előbbre vinni csak az tudja, aki az itteni népet megismerte, múltjával és törekvéseivel, erényeivel és emberi hibáival együtt megszerette.
