Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Előszó helyett a sport helytörténetírás gondjairól

4

Lehet, hogy ezeket a gondolatokat ném itt, hanem a szerző "Fejezetek a ceglédi sport múltjából" című sikerkönyvének utószavaként kellett volna elmondani, de az bizonyos, hogy az "Ezüstgerely" oklevéllel kitüntetett tanulmánykötetet a historiográfia máris úgy értékeli, mint amelyik meghatározó - a műfaji sajátosságait tekintve még kiforratlan - magyarországi helytörténeti irodalomban. Prózai nyelven kifejezve bátran oda lehet adni egy-egy hasonló témában búvárkodó bölcsész vagy TF-es hallgatónak, hogy azon az úton haladjon, amit Kürti Béla tanár úr könyve mutat.

Ezt a folytatásnak szánt második kötetet nincs szándékomban bemutatni. Amit belőlem kiváltott az Cegléd város felfedezése. Érzékletes leírásai a maguk könnyedségükben az útikönyvekben is ritkán sikerült érdeklődést keltenek. Elolvasása után önkéntelenül is kedvet ad egy kis ceglédi barangolásra. Amiről talán szólni kellene, az a vidéki sportszakosztályok sajátos sorsának életszerű bemutatása. Arra az elhallgatott kérdésre keresi a választ, hogy a labdarúgást leszámítva a többi sportág helyi műhelyei miért kötődnek egy-egy edző vagy szakosztályvezető tevékenységéhez? Miért nem nevelődnek ki azok az utódok, akik a stafétabotot átvennék? Szakszerű leírásokat olvashatunk benne letűnt sportágakról. Új oldalról ismerjük meg a ceglédi tanárélet derűs napjait. S ami a legfontosabb: egyértelműen bizonyltja, hogy a testkultúra fejlődése Cegléden sem töretlen. Rögös, ellentmondásos, buktatókkal teli utat kellett megtenni a máig. Az eredmények minden pontjáért mindig fel kellett áldozni valamit. Rövidre fogva: a szerző történeti szemlélete, elkötelezettsége, nyelvének tisztasága és a tartalom tisztessége is tanít, nevel, szórakoztat. Külön elismerés illeti a Közúti Gépellátó Vállalat SK vezetőségét azért a támogatásért, amivel e könyv megjelenését lehetővé tette.

Budapest, 1987. április 29.

Dr. Kun László egyetemi docens