Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Függelék

73

Nem hallod már mint vészharangokat Saját lelked bús panasz szavát:

Az eljátszott múlt rémes hangjait Elnémítá nagy síri éjszakád.

Mély álmodat nem is zavarja meg.

Nem hull utánad könnyek zápora- De jó is a temető kebelén,

Lágyan nyugtat a békés föld pora.

Nem aggaszt többé a setét jövő.

Nem vág sebet már rajtad a jelen:

Nem fojtogat sok átkos gondolat,

Nem aggaszt a keserves érzelem.

Bús szíveden nem ül most egy lidércz Nem sző reményed csalfa álmokat.- Be jó is a csendes sír kebelén, Elnyugszanak érzés és gondolat.

III.

A ki megsiratott volna,

Sírodra virágot szórna,

Itt hagyta ezt a világot, ő is csak a sírba vágyott.

Kiszenvedett, halottá vált,

Tiszta lelke az égbe szállt.

Halvány lélek, testvér lélek Angyalok közt ott vár téged.