Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Függelék
74 Hogy ha kérdi, mit felelsz majd Miért véres arcod, ajkad? Miért siettél úgy utána. Temetőbe, másvilágra? Azt feleled: árva lettél. Hogy ő elment, kit szerettél, S tán kibékül ott fenn véled Halvány lélek, testvér lélek. Jeltelen sír puszta tája Czipruság nem borul rája. Körülte a madár hallgat. Szellő sem hajt rá siralmat. őszi napfény lemenőben Kerepesi temetőben. Fejfájára vess egy sugárt Hadd oszlassa a gyászt, homályt őszi felleg fenn az égen Utad hogyha arra mégyen, Ejts egy könnyet sírhalmára. Tán megérzi szíve tája?
/
