Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Előszó helyett a sport helytörténetírás gondjairól
2 kultúra múltjának feltárásával ott bábáskodik a sport helytörténetírás születésénél. Egyike azon keveseknek, akik a gólaránytabellák, sportbotrányok és kampánydivatok múló szenzációin túl az emberi egészség meghatározó tartozékát a testkultúra folyamatát látják és láttatják. Egy születőben levő műfaj Kürti Béla értelmezésében vett kihívásának nehéz megfelelni. Ezen a szinten már nem elégséges a tények tetszőleges összeválogatása és a betűvetés tudományának ismerete. Benne kell élni abban a szenvedélyteli műhelykörben, ahol a játék, a sport, a testnevelés és a rekreáció eszközeivel az ember "bővített újratermelése" folyik. Kriminalisztikába illő türelemmel kell bogozgatni az események szálait, amelyek nem egyszer túlvezetnek az ország határain. A műfaj makromodellezéséhez több-kevesebb segítséget adnak az egyetemes és a magyar sport történetének összefoglaló igényű szakkönyvei. A helyi mikrovilágot vallató szerző azonban kénytelen rádöbbenni arra, hogy saját elemző készségére van utalva. Az újságok kiragadott szenzációit, a levéltári dokumentumok félmondatait, a felsőbb szervek irányelveihez hozzáigazított egyesületi jegyzőkönyveket és az önigazoló visszaemlékezéseket papírra vetőknek mindig meg van a maguk mentsége. Amit nem írtam le, abból nem lehet baj - mondhatnánk helyettük. A tudományosan felkutatott sporttörténeti tények logikája azonban kérlelhetetlen. Az elhallgatás fehér foltként árulkodik a szövegben és még akkor is vádol, ha a közvetlen érintettek már nem reagálnak. Ebben foglalható össze Kürti Béla ars poeticája. Számára a sport helytörténet olyan folyamatábrázolás, amiben nincsenek mellék epizódok. A ki, mit, mikor, hogyan és miért kérdései nála mindig a tényösszefüggések könyörtelen konkrétságában jelentkeznek. A cselekmények szereplői pedig a felismerhetőség karakterjegyeit hordozzák magukban. Minden város büszke olimpiai-, világ- és Európa-bajnokaira. Ez így van rendjén. A világsztárok többségét azonban felszívja a főváros vagy az idegen földek csábítása. Akik otthon maradnak, azok a testnevelők, az edzők, a menedzserek, az egykori edzőtársak, s a labdákat cipelő
