Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Előszó helyett a sport helytörténetírás gondjairól
ELŐSZÓ HELYETT A SPORT HELYTÖRTÉNETÍRAS GONDJAIRÓL A játék lényegéből adódóan mindig függetleníteni tudja magát a mindennapi élettől, a napi politika neki gyürkőzéseitől, de annál inkább őrzi szerves kapcsolatát a játékteret fenntartó kis- és nagy közösségekkel. A játék és a sport helyi krónikását pedig éppen az avatja történésszé, ha drámai módon tudja megragadni azt a valóságot, amelyben elődeinek és kortársainak siker- és kudarcsorozatai lejátszódtak. Kürti Béla gondolatmenetébe illeszkedve Cegléd sportjáról is elmondhatjuk, hogy ez a tevékenységi forma vált a város társadalmának olyan különleges gyakorló területévé, ahol a felnövekvő nemzedékek játékosan edződnek hozzá az élet nagy arénájához. Innen már csak egy lépés azoknak az erőfeszítéseknek a számbavétele, amelyeket a helyi ifjúság egészséges életmódra nevelésének érdekében Cegléd vezetői, pedagógusai, edzői, névtelen társadalmi aktivistái végeztek és végeznek. Generációk nőttek fel abban a tudatban, hogy "a sporthoz mindenki ért". Most, amikor a félrevezető szállóigék szajkózásának az élet minden területén álljt kezd parancsolni a valósággal való szembenézés gondolata, ideje kimondani, hogy ennek a szellemi narkotikumnak annyi tartalmi értéke sem volt, mint az önköltség állandó csökkenését bizonyító szóbeszédnek. A magyar történetírás élvonalából az alkotó elmék egész sorát tudnám megemlíteni azok közül, akik a gazdaság, a politika vagy éppen az irodalom területén maradandó alkotásokkal járultak hozzá népünk sorskérdéseinek jobb megismeréséhez. De talán az egyik kezemen meg tudnám számolni azok nevét, akiknek figyelme a helytörténetírás sportvonatkozásaira is kiterjedt. Még nem gondolkodtam azon, hogy egy életrajzi lexikonban mit írnék Kürti Béláról. Az azonban biztosan belekerülne, hogy a ceglédi test
