Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Egy eltűnt labdajáték
33 EGY ELTŰNT LABDAJÁTÉK A labdarúgás előtt a legnépszerűbb játék az un. füleslabda játék volt. Századunk első évtizedeiben Nemzeti Bajnokságot is rendeztek belőle, az országos diákversenyeknek pedig ez a játék volt a fénypontja. Számunkra különösen nevezetes ez a játék, mert Cegléd csapata dobogós helyezést ért el a Nemzeti Bajnokság I. osztályában! Ismerkedjünk meg először magával a játékkal! A füleslabda 2 kg súlyú, szőrrel tömött bőrlabda volt. Nevét onnan kapta, hogy a labdából egy 20 cm hosszú fül állott ki, mely az egyik fajta hajításnál fontos szerepet játszott. A labdát ui. kétféleképpen lehetett továbbítani a játék folyamán: két kézzel, ezt nevezték "dobás"-nak és egy kézzel az említett fülnél fogva, ezt nevezték "hajítás"-nak. A kétféle dobást nem szabad összekeverni, mert a játékban hol így, hol úgy kellett továbbjuttatni a labdát. A játéktér azonos a labdarúgó pályával. De a kapuk merőben eltértek. Itt a két kapufát egymástól 7 m távolságban két egyenként 6 m magas pózna alkotta, melyek 5 m magasságban szalaggal voltak összekötve. E fölött kellett áthajítani a labdát, ez volt a "gól", vagy korabeli német kifejezéssel élve "kapu" /német: Tor/. Természetesen így kapus nem kellett, a játékosok száma 10 fő volt. Ezeknek felállása sokféle lehetett, nagyjából a labdarúgókhoz hasonlóan tagozódtak a pályán: voltak hátvédek, fedezetek és csatárok. A játék menete a következő volt: a kezdő csapat egyik tagja fülénél fogva un. parittyafogással elhajította a labdát a kezdővonalról, mely a pálya középvonalától 25 m távolságban volt kifestve mindkét térfélen. Ha az ellenfél valamelyik tagja el tudta kapni a repülő labdát, akkor két kézzel kellett visszafelé dobnia. Ha ezt elkapták, ugyanúgy két kézzel kellett viszszafelé hajítani, vagyis a két csapat kiszorítót játszott. De ha *
