Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
Az 1848. év derekán és végén, midőn a vihar feltámadt és a fenyegető hullámokat hajtotta felénk délről, keletről, nyugatról, két ízben látogattál meg minket szorongó kebellel. Mi remegve fogtunk körül, mint vész közeledtével a madárfiak anyjukat. Meg van még most is az asztal, melyen álltái akkor és mondtad nekünk, hogy a haza veszélyben forog, s mint látnok jósoltad az eljövendőkalamitásokat. Kérted a népet, hogy ne hagyja, mentse meg a hazát. És mi mentünk utánad akkor. E végzetes asztal köré gyűltünk, seregleltünk most újra, mikor megválasztottunk. Akkor Te mondád, hogy vész fenyegeti a hazát. Te kértél minket, hogy ne hagyjuk, hogy mentsük meg minden áldozattal, ha kell, vérünkkel. Most mi jöttünk hozzád, körülfogva téged, mi mondjuk szorongó kebellel, hogy hazánk veszélyben forog, mi kérünk, hogy ne hagyd, jer, segíts megmenteni. Jer! és a haza szentföldje megrendül, mikor rálépsz, delejvillanyos erő rázza meg a Kárpáttól kezdve Adriáig és Thermopilákká, vaskapukká válnak Erdély hegyszorosai. Jer! Az éjszaki Sardanapál Moszkvában dőzsöl, poharat emel a művelt Európa ellen. De a falból kijövő kéz ismét írja a végzetes "thekemene" titkos szót és ha mi e titkos két szó után odaírhatjuk nevedet, a Kossuth-nevet, hisszük, hogy aláírtuk halálos ítéletét." ÉLETRAJZ: Óbudán született 1804. április 14-én. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Kecskeméten járta ki. Teológiai tanulmányait Debrecenben végezte. Több helyen lelkészkedett. Pécelről hívták be az 1847-48-as országgyűlésre mint híres szónokot lelkészi szolgálatra. 1854-ben került Ceglédre. Itt rászakadt a templomépítés nagy gondja. Szívós munkával sikerült neki 1871-re fölszenteltetni a még mindig nem teljesen kész nagytemplomot. A kötelező népoktatás elrendelése után új iskolákat is építtetett. Irodalmi munkáit László fia (szalkszentmártoni lelkész) és veje, Dézsi Mihály (csákvári lelkész) rendezték sajtó alá. Elhunyt 1887. február 3-án. Szikszay István Szikszay István a ceglédi művelődéstörténetnek egyik legérdekesebb alakja. Pályáját vándorszínészként kezdte, de belefáradva a sok viszontagságba, hazatért és hivatalt vállalt szülővárosában. Itt élére állt a korabeli műkedvelő életnek, és állandó munkatársa lett a helyi lapoknak. 1902-ben megjelent novellás kötete5 számos helytörténeti vonatkozást tartalmaz. Az "Öreg honvéd" c. elbeszélésében gimnáziumunk első igazgatójának, Miskolczi Arnoldnak édesapjáról mesél, aki itt harcolt 1949-ben a bedei határban. 5. Szikszay-Könczöl: Egy fészekből. Cegléd, 1902. 27
