Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

IV. Akik versben vallottak Ceglédről

Kiskun Farkas László

Életében nem jelent meg önálló kötete, de számos verse látott napvilágot különböző folyóiratokban, újságokban. Verseiben változatos életútját örökítette meg. Legmélyebben Ceglédhez kötődött, ahol először diákként élt, majd tanárként dolgozott.

Új, bátrabb, harcosabb hangot ütött meg a ceglédi költészetben.

SZÜLŐFÖLDEMEN

"Itt születtem én ezen a tájon."

Ismerős a keskeny, poros út És a tér, hol szótlan szónokolva Holnapokba int a bronz Kossuth.

Itt a templom is, hol megkeresztelt Fényes pályát jósolva a pap.

Félretettem rég ezt a keresztet,

S vállravettem súlyosabbakat.

A nagy házak hozzám most is szólnak, lefüggönyözött, széles ablakok,

Otthon én a csöndes faluvégen Szerénykedő házak közt vagyok.

Itt szólalt meg egyszer zengve bennem Egy harcokba hívó harsona,

S hogy ne tudnám, hol gyökérzik lelkem Nem írtam én verset még soha.

Kóborolva kinn a falu szélén,

Tettre hajszol, űz valami láz,

Hogy simuljon ki a gödrös utca,

S nagyra nőjjön minden kicsi ház.

Nem a sorsunk fölpanaszló papnak,

A versemnek lesz itt igaza:

Házak, lelkek egyszer nagyra nőnek,

S akkor érek igazán haza.

98