Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

IV. Akik versben vallottak Ceglédről

Józsa Sándor

A leghalkabb szavú ceglédi költő. Szelíd bánat vonul végig versein. Legalapvetőbb érzése a szeretet, ezt hirdeti szépen hangozó magyaros soraiban. Helyét az irodalomban ő így fogalmazta meg:

Nagy csillag nem vagyok,

S tán csillag sem vagyok,

Vagy csak amolyan kis Árva csillag vagyok.

Messzeségben égve,

Talán nem is látnak,

Mégis világolok Én az éjszakáknak,

Sötét éjszakának.

(Árva csillag c. verse Felhők c. kötetéből. Balatonfüred 1947.)

KÁMÁNI KISERDŐ

(Itt jártam egyszer c. kötet Cegléd 1993.)

Szeretem, ó, erdő árnyat adó fáid, s fáidnak zöldellő levelekkel ékes, szépséges ruháit, s szeretem, ó, erdő fáidnak suttogó, simogató, édes, halk melódiáit!

Szeretem én erdő vadvirágot termő tisztásaidat, s szeretem én erdő nótázó és zengő pajtásaidat, madaraid dalát, tücskök zenekarát, s melletted a "völgyben" robogó vonatok ritmikus dallamát, s kirándulóidnak hangos, víg kacaját.

89