Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
Szeretem, szeretem minden egyes fádat, minden madárkádat, minden kis bokrodat, s hálám jelképéül fogadd ez egyszerű, versből szőtt csokromat: gyöngyvirágot rejtő, ibolyákat termő, Kámáni kiserdő. A SZEGÉNYEK ORVOSA VOLT (Záray (Zsivkovics) Aladár emlékének) (Kövek között virág c. kötet Cegléd 1994.) Valamikor városunkban működött egy nagyon gondos, szegényekkel együttérző, segítőkész, kedves orvos. Szegényektől "értéket", pénzt soha ő el nem fogadott, sőt sokszor még, ha úgy látta, orvosságra is ő adott. Egyszer én is beteg lettem,- bizony, kicsit "megijedtünk" - jött az orvos, megvigasztalt... A jó anyám megkérdezte:- Vizsgálatért mit fizetünk?- Mit fizetne... szólt a doktor, semmit... amit nekem adna, a fiának narancsot, vagy valami mást vegyen rajta. És így tett ő másokkal is, ki rászorult, "támogatta"... Jóságért az Isten is, biztos tudom, megáldotta. Becsületes emberségén nem is esett sohasem folt; szerették és úgy ismerték, a szegények orvosa volt.
