Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
séges szomorúsággal tárja föl hazavágyódását szülővárosába - érezve közelgő halálát. Egy példányát őrzi a Kossuth Gimnázium könyvtára. Szálkái Miklós Első verseskötete 1948-ban jelent meg Kárpáti Aurél előszavával: “Álmodni tudjon, aki Cegléden költőnek születik. Szürkeség, por, maga a testet öltött eseménytelen hétköznap ez a város. Röghöz tapadó realitásában nincs semmi költői. Én legalábbis így láttam, így éreztem, aki egykor magam is itt voltam gyermek, s innen indultam el költőnek lenni, a múlt század fordulóján. Régóta tudom: szinte menekülés volt ez a hirtelen távozás, aminek következménye csupán annyi, hogy végül is - kritikus lettem. S most mégis örülök annak, hogy így történt, mert szívből-szívbe melegedő örömmel, mindennek ellenére költő született. Igazi költő, igazi álmodó, színes álmokba átköltője a sivár valóságnak. Szálkái Miklósnak hívják ezt a költőt, akiről a ceglédiek nyilván nem is tudják: milyen ritka csodák letéteményese közöttünk. Én, aki itt születtem, mindennél jobban érzem ezt, s most meghatva teszek tanúságot mellette és a ceglédi termő-televény mellett, amelyből az őköltészete ilyen dúsan, színesen és teljesen kivirágzott. Minden verssorát érzem, hogy táj-költő, az otthoni színek, ízekés illatok valóság-álmodója. De egyben érzem azt is, hogy mondanivalóinak tartalmasságával, formai csiszoltságának művészi erejével, költői képeinek láttató elevenségével és közvetlenségével túlnő szülővárosának határain. Nem kenyerem a mértéktelen lelkesedés. Hosszú kritikusi pályám inkább mérsékletre és tartózkodó óvatosságra tanított. Most mégis azt kell mondanom: ez az ész és szív jogán megszólaló költő nemcsak Cegléd városáé, hanem az egész magyarságé, az egész magyar irodalomé. Olyan jelentős valaki, akinek helye és rangja van az új magyar költészet legjobbjai sorában. Kiérett versei - amelyek első kötetének, főképp két első ciklusában sorakoznak föl, - nemcsak arra a tanítványra vallanak, aki a legjobb mesterek: Ady, Babits, Kosztolányi iskolájában nevelkedett, hanem arra a felszabadult tehetségre is, aki önálló egyéniséggé tudott kifejteni, megteremtve saját érzés - és gondolatvilágához a maga eredeti formanyelvét. Boldog vagyok, hogy Szálkái Miklós ceglédi költőt kézenfogva, íme most én vezethetem be a jelenkori magyar irodalom nemzeti közösségébe. Kérem figyeljenek rá, szeressék és becsüljék meg. Megérdemli." MI, CEGLÉDIEK Hol rónaságés ég ölelkezik, Itt éldegélünk ezer éve, itt, A föld a sors, a föld az életünk, Isten vigyázza míg szántunk, vetünk. A tett néma, a lényeg nem beszél, A szólamokat elfújja a szél, 81
