Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
Családjának kegyelete bizonyára ápolni fogja Unghváry László életének hagyományait s az úttörő munkának azt a szellemét, melyek e hatalmas vállalat alapvetésénél jelen voltak s azt létrehozták. Legyen felette könnyű a föld, melyet annyira szeretett!" ÉLETRAJZ: 1885. március 19-én született a Bereg megyei Izsnyéte községben tízgyermekes tanítócsaládban. Munkácson érettségizett 1903-ban, Budapesten a Pázsmány Péter Tudományegyetemen földrajz, történelem, filozófia szakos tanári diplomát szerzett 1908-ban. 1913. január 1-jétől tanított Cegléden 1946. szept. 16-ig, kényszernyugdíjazásáig. Gyorsan bekapcsolódott a város közéletébe, egyik legodaadóbb híve lett a Kossuthkultusznak. Több munkát írt Kossuthról, gyűjtötte a Kossuth-erkélyeket, ő a Kossuth Múzeum létrehozója és két ízben is évekig igazgatója. Gazdag irodalmi tevékenységet fejtett ki, számos cikket írt a helyi lapokban. Ezeket a cikkeket és naplórészleteket tanítványai ki is adták 1929-ben "Nagy idők sodrában" címmel. Ő gyűjtötte össze tanítványaival első ízben a ceglédi irodalom adatait "Cegléd az irodalomban" címmel 1943-ban. Meghalt 1972-ben Budapesten, de Cegléden temették el. Kárpáti Aurél A legnagyobb ceglédi író, aki Baumgarten- és Kossuth-díjat kapott irodalmi munkásságáért. Nincs még egy írónk, aki olyan nagy szeretettel nyilatkozott volna városunkról, mint ő, aki itt született, itt nevelkedett, de egész felnőtt életét a fővárosban élte le. Vidéki ember maradt ennek ellenére, erről vallotta a következő gyönyörű sorokat: "Hiába élek könyvek, képek, színdarabok zárt háromszögében évtizedek óta. Hányszor bekopogott hozzám az otthon maradottak üzenete. A bedei mezőé, melyen labdám egykor elgurult, a kámáni erdőé, melynek öreg fái alatt ballagó szarvasbogarakra vadásztam, a malom mögött zöldellő kis nádasé, melynek tollas buzogányai idézték képzeletembe a verekedő Toldi Miklós emlékét. A napfényben megmozdult föld utánam küldi tavaszi hullámait és én egyszerre nyugtalan leszek. Honvágy ez. Visszafájás régi elsuhant esztendőkbe, szétporlott múlt után..." Legszebb novelláiban nemcsak fájó szívvel emlékezik vissza boldog gyermekkorára, de hű képet rajzol a múlt század végi Ceglédről is. A VÁNDOR VISSZANÉZ (BP. 1963) “Cegléd - bölcsőm neve ez a név. Álomba ringató és sírig elkísérő, szinte egy velem. Mintha az első szó lenne, amit megtanultam, hogy soha többé el ne felejtsem. Hat betűjébe ott van belezárva induló életem tizenöt esztendejének minden fölsajgó emléke. Ha kimondom, úgy érzem, már szalad is velem a vonat. Haza, hazafelé, lassítva és halk zökkenéssel húzva át a közelgő régi 63
