Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
ÉLETRAJZ: 1849-ben született Abaujszántó községben. Miskolcon és Sárospatakon végzete tanulmányait. 1878-ban került Ceglédre. Itt négy boldog évet töltött. O szerkesztette az első és a második ceglédi újságot. S azután munkatársként tagja volt a szerkesztőségnek hosszú éveken keresztül Sárbogárdról is. Jó szónok volt, virtuóz rögtönző, előadásmódja színes és élvezetes, tele képekkel, idézetekkel s az életből vett esetek felemlegetésével. 1913-ban halt meg Sárbogárdon. Czira Endre A "Czegléd" szépírói között Forgács Endre mellett a legnagyobb tehetség Czira Endre volt. A Tárcza rovatban egymás után jelentek meg elbeszélései és versei. Valósággal uralta az irodalmi rovatot. Helytörténeti szempontból nagyon fontos művelődéstörténeti eseményt örökít meg "Az erdőben" c. tárcája. Leírja a Ceglédi Sport Egyesületnek a Kámáni erdőben rendezett sportbemutatóját. Ezen az erdei ünnepségen rúgtak először ceglédi lábak "goolt". AZ ERDŐBEN A czeglédi "Sport-Egyesület" juniálisa Czegléd 1902. jún. 29. „Mily szép nap is volt. Csak volt... Azóta már elrepült. El, mint a gondolat, mint a sóhaj, mint az álom. Hova?... Várom vissza a sóhajt, lelkem fürkészve néz utána az elszállott gondolatnak, ha visszatérne még egyszer a szép nyári álom, mely magával ragadta egy fiatal szív bohó ábrándjait, egy ismeretlen bűbájos világba, hogy tátogó űrt támasszon a kebelben, mely megszédít feneketlen mélységével. És érzem és tudom, hogy nem fog visszatérni a gondolat, nem fog visszaszállni hozzám a sóhaj soha, soha többé... Csak nyomaikat fogják bevésni telkembe, csak vágyakat fognak vele ébreszteni, amelyek szélsebesen sietnek az ideál felé, de nem fognak vele egyesühetni, mert a vágy és a czél, haj sokszor nagyon távol vannak egymástól... Csak kergetődzni fognak, mint az árny és a fény; mint ahogy üldözi egymást két fényes bolygó az égen, de sohasem lesz elérése a végnek, nem beteljesülése a reményeknek. Es felfogom képzeletemben a vágyódás elemeit, vizsgálni kezdem a lélekbe vésett nyomokat. Mire fognak vezetni? Nehéz a hálóból a kibontakozás. Hátha még két ragyogó szem sugarai verődtek azzá, melyek a krisztálytiszta mélységben szabadon láthatók - mint a fenék apró kavicsai - a szív gyöngyei. Vannak-e a szívnek gyöngyei? Vannak. Érzelmek, de amelyek egymástól függetlenül is születhetnek két szívben s aztán élnek tovább a gondolatban, végül elmosódnak, átváltoznak az 59
