Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

III. Ceglédi prózaírók városukról

idővel És mi még mindig nem vetjük ki keblünkből, hanem őrizzük továbbra is híven, szeretettel mint emléket.

Szép emlékek! Felidézlek benneteket lelkemben, most, hogy fölöttetek elmélkedem. írni akarok rólatok. Leírni azt, amit éreztem akkor, midőn képzetemben gyűjtöttetek, midőn ott künn voltam a természet pompázó ölén és láttam azt a vidám gondtalan életet, mely körülöttem zsibongott, magával volt, elragadott.

Varázsteljes, szép, csodás kép.

Az erdőben. Forrón tűznek le a napsugarak. A virágok bágyadtan hajtják délutáni álomra fejeiket s csak olykor-olykor rezdülnek meg, midőn megfújja az alkonyi szél, vagy midőn egy-egy dolgos méh lepi meg, hogy magába szívja az édes virágmézet.

Fenn a légben, mint óriási tábor borulnak össze áfák ringó sudarai, súgnak-búgnak a falevelek, s úgy zúg az egész erdő.

Lenn a virágos erdőszélen pedig csapongó jókedv járja át a levegőt, cseng a dal, felhangzik az ének, úgy dobog a szív.

Szép gyepes pályán küzdő ifjak lelkes csapata fut versenyt, hajtja a labdát, rúgja a goolt, méri össze testnek ruganyosságát, karjának erejét társaival. Körülöttük pedig újongó, ünneplő tömeg. Nevető arczok, bókoló fejek, üdvözlő kezek.

Vadrózsa kisasszonyok kipirult arczczal, dobogó szívvel, lángoló vággyal néznek a napba.

"Győzött" hangzik a szép szó. Ujjongnak a gyermekek sfoly tovább a játék; vége sohse lenne...

Vége a versenynek, a nap alá szállott. Fenn az égen százával gyúlnak ki a csillagok. Hűs esti szellő rázza meg áfák koronáit, és hozza magával a virágok illatát. Bódító, édes levegő, mintha megrészegíteni akarná az embert.

És a szürke alkonyaiban megszólal a zene. Muzsikálnak, fiúk!

Micsoda hévvel-tűzzel kell tánczra az ifjúság. Nincsenek sokan, lány sincs annyi mint máskor. Hanem azért senki sem pihen, a ki tánczolni vágyik. Most vagy soha. Helyt kell állni mindenkinek magáért.

“Még én is tánczolni fogok - kiált közbe egy öreg - letánczolom azt a rongyos koronát. - S letánczolta, mert hajnalig tánczolt szakadatlanul.

Így volt és nem másképp."

ÉLETRAJZ: A Ceglédi Népbanknak volt a tisztviselője, a város társadalmi életének ismert alakja. Fáradhatatlanul tevékenykedett a helyi lapnál. 1904-ben Karcagra távozott, de kedves lapját továbbra is felkereste írásaival.

Versei és novellái jóval felülmúlták "az önképzőköri stílusgyakorlatokat".

60