Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

III. Ceglédi prózaírók városukról

AZ IDEI BOROK

A "Ceglédi Újság" eredeti tárcája -1909. okt. 3. írta: Kajabusz

Valaki a "Ceglédi Újság" közelebbi számában a sok szőlő, a sok bor miatt békétlenkedik és kárhoztatásra vetemedik a túlhajtott bortermelés ellen. Hát dörmöghet valaki a szent józanság ligeteiből, de nincs igaza, ha a bor sokaságától rémüldözik, mert a bor sohasem sok. Tavaly például termett, az idén már nem terem s ami terem, az is keserves lesz. Átlag véve tíz esztendő közül kettő-három szokott nagy bortermést adni, hét pedig keveset, silányat, rosszat. Azért a bornak nevét hiába fel ne végyed.

Nem kisebb emberek zengték annak érdemét s dicső voltát, mint a görög Anakreon, a latin Luintus Horatius, a magyar Vörösmarty, hogy Csokonairól ne is szóljunk.

Tehát senki se aggályoskodjék a miatt, hogy sok a bor, mert az idén a tavalyit kell elővenni, ha van. Az őszi szezonnak egyetlen elfogadható kellemetessége a bor. A természet is szép ugyan, de az csak a szemre tesz hatást szomorú ábrázatával, mint a költő mondja:

"Elnémult a madárdal, a tó szigetje árva.

Sötétlik a fenyőlomb, rozsdás a nyírfa, nyárfa.

Vöröslő gyász van írva a hervadó levélre."

Hát ilyenkor mit tegyen az ember? Beóvakodik a présházba, a pincébe és mint egy fejedelem cerklét tart a hordók között. Persze,

"Mért bokrosítsam a bajt?

Miért fogyasszam éltem,

Míg a gohér virágzik?

Iszom, ha szívem örvend,

Iszom, ha bánat ér;

S ha szíhatok borocskát A gondjaim csúcsúinak."

Való, hogy a szőlőtelepítés igen csak eluralkodott a magyarföldön. Nálunk negyedszázad előtt egy hold homokföld 80-150forint értékű volt. Mai időben 400, szóval négyszáz forint. Am boldog esztendőben terem az egy holdon 50 hektó bor, ami csak tíz krajcárjával is 500forint. Hanem mint föntebb említém, ilyen esztendő tíz közül kettő-három ha kerülközik. Az első három évben meg csak a munkát kívánja a szőlős nem ad érte semmit. És mégis egyre ültetik országszerte. Izsákon, Szalk-Szentmárton s a többi alföldi községben 30-40 év előtt híre sem volt szőlőnek, most száz, meg ezer holdakon tenyésztik. Kecskeméten a szőlőmívelés valóságos művészetté magasodott már...

Hanem iszen meg is kívánja a munkát, az ápolást, a vele való vesződséget tavasztól őszig. Nincs az a kényes főhercegnő, amelyik annyi gondot, figyelmet, öltöztetést, fésülést, mosdatást, kendőzést kívánna, mint a szőlő. És mégis az idén gyalázatoson háládatlan volt...

Azért nem szabad soha olyan káromlást kiejteni, hogy sok a bor, mert a szent természet, a mi dajkáló anyánk, azonnal szavunkon fog és nem ad, mint az idén. Vagy amit ad, annak megivása büntetés számba fog menni ránk nézve. A Kadarka még egészen tarka, tehát éretlen, a Mézes, Hárslevelű meg - mint a koalíció - kényelmesen átadta magát a rothadásnak. Már most hogy micsoda bor lészen ezekből: annak csak Európa főkertésze Unghváry László a megmondhatója, aki szakértő, vagy a lingvisták újabb szava szerint "hozzáértő" elannyira, hogy állítólag szőlő nélkül a puszta "hozzáértésből" is tud bort előállítani. Hanem iszen azt a bort csak igya meg Unghváry Laci".

58