Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
Forgács Endre Első helyi lapunknak, a "Czegléd"-nek szerkesztője Forgács Endre volt, az az "Abaujból ideszármazott melegszívű, nagytudományú s alig 30 éves kora ellenére is mély emberi bölcsességgel rendelkező kálvinista segédlelkész, aki élcnek, humornak kiváló mestere, aki verset, vezércikket, karcolatot, útleírást, kishireket és apróhirdetéseket egyforma könnyedséggel és rutinnal rázott ki kabátja ujjából" - írja róla Szomorú István.10 A ceglédi prózaírók között ő az első irodalmi tehetség. Vidám tárcáit "Kajabusz" néven írta. AZ ELSŐ CEGLÉDI ÚJSÁG (Czegléd és Vidéke 1894. dec. 23.) Akkor is karácsony volt, szép és kedves ünnep. Persze, azért volt kedves, mert 15 esztendővel fiatalabbak voltunk. (Ne tessék ezt a szót három b-vel ejteni.) Az 1879-ik év arról volt nevezetes Magyarországon, hogy Szegedet elvitte az árvíz és Ceglédre egy nyomdász költözködött. Egy vékony ember, nem nyomott többet ötven kilónál, de energiája sok volt. Természete oly acélból vala, mely a lelketlenség sziklafalából is a remény szikráját veri ki. A neve volt Leska Nándor, született Voralberg tartomány, Montfort kerület, Schruns falujában, s meghalt Cegléden. Ennyiből áll az életrajza. Mikor Cegléden a nagy oszlopos kálvinista templommal szemben kiállt az ajtójába, az arra járó kofák megjegyzéseket tettek rá, hogy hát: “ez se telel ki itten", s "a harangozó pénzét az orrában hordozza" stb. s egyéb ilyen ostobaságokat, aminők kofaasszonyoktól kitelnek. A ceglédi felvilágosodott közvélemény is abban a hiszemben volt, hogy "egy nyomdász itt meghal éhen." Pedig hát vízi betegségben halt meg. Am Lesska Nándor mindezen beszédekre nem adott semmit. A lakásán tárgyalásokat folytattunk és ettük a finom parmezán sajtot. (Az édesanyja olasz asszony volt.) Végre, mivel a szokatlanság miatt a felelős szerkesztőségtől mindenünk fázott, abban történt a megállapodás, hogy a Lesska neve figurái a lapon mint felelős szerkesztőé, főmunkatársak pedig Losonczy László és Forgács Endre. Voltaképpen azonban sem az öreg poéta, Losonczy László, s más valaki nem volt itt munkatárs, hanem ketten Mokos Károly barátommal írtuk tele a lapot. Legtöbbször senki mástól egy betűt sem kaptunk. Az én Mokos barátom rengeteg tudományú ember volt, csakhogy hiányzott neki a helyes esze. Például háromszor 24 óráig desputáltunk azon, hogy az újság címét, a Czeglédet cz-vel írjűk-e vagy egyszerűen c-vel. Mokos a szimpla c mellett hacolt egy akadémikus dühével s csak avval tudtuk elhallgattatni, hogy a város neve a város pecsétjén is cz-vel van vésve, minél fogva ez a szó egy rettenetes tulajdonnév. Egészen azonban soha se törődött bele az én Károly barátom. Vagy mit tetszik ahhoz szólni, hogy egész komolyan el kezdett egyszer a kertjében - lehetett 20 négyszögöl - indigót termelni. Indigót, amiből az a gyönyörű festék van. Hát ilyen 10. A czeglédi hírlapírás története I. Cegléd 1957. 56
