Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

I. Két meghatározó történelmi élmény

Thaly Kálmán beszél most a néphez. Új vezére támadt az elhagyott magyar nemzetnek, aki keresztnevét Rákóczitól, vezetéknevét pedig Kossuthtól nyerte.

De ki tudná mindazt feljegyezni, amit a rajongó honszerelem ád a ceglédi napon az emberi nyelvekre? Minden szónok apostolnak érzi magát, aki a szívek igazságát szólaltatja meg.

Kossuth Ferenc ceglédi házában tölti az éjszakát, amennyiben része lehet éjszakai nyugalomban a zengő, boldog városban, amely egy napra talán Jézus Krisztus Jeruzsáleméhez hasonlít. Az emberek önfeledkezésükben ölelkeznek az utcán, sütnek-főznek minden háznál, tejbe-vajban fürösztikazt a vendéget, akit megcsíphetnek, szerencsés idegen, akit jó étvággyal áldott meg a sors e napon, mert még az is jóllakott Cegléden, aki mindig éhes volt.

Szertehangzik a városon Madarász apó felköszöntője: Éljen hát a vezér magzatja, Addig éljen, míg a honnak él!

A ceglédi kaszinóban tanyáznak a vidéki és fővárosi vendégek, annyian vannak, mintha csakugyan királyválasztásra készülődnének.

A hétfői napon továbbfolynak az ünnepélyek. Kossuth az Unghváry-féle faiskolát látogatja meg, ahol kétszáz fát ültetnek el a tiszteletére.

Napközben a küldöttségek mindenfelől özönlenek a ceglédi Kossuth-házhoz. Messzi tanyák, puszták népe, a föld gyermekei, a legegyszerűbb emberek özönlenek a házhoz, hogy kezet szoríthassanak Kossuth fiával. Öreg, honvéd-viselt pusztai emberek hosszan, könnybe borult szemmel nézik a fiút, akinek apja alatt a szabadságért harcoltak. Soha annyi boldog könny e honban, amennyi e napon Cegléden hullt.- Igen, olyan mintáz édesapja - mondják, akik Kossuth Lajostjsmerték.- Testvéreim vagytok, mert atyám a magyar nép atyja volt! - mondja a Kossuth-fiú a legszegényebb magyaroknak.

Esteledik, mikor Kossuth barátaival elbúcsúzik Ceglédtől. Az állomáson alig tudnak tőle megválni. Mind elmennének vele Pestig, hogy a testükkel védelmezzék, a lelkűkkel óvják, a szívük imádatával táplálják, mert az emberek érzik, hogy böjtje lesz a ceglédi ünnepnek, a Kossuth-fiúra nehéz napok várakoznak."

ÉLETRAJZ: 1878- 1933-ig élt. A modern magyar próza egyéni stílusú mestere. Legmaradandóbb alkotásaiban a századvégi Budapestet örökíti meg. Az ódon budai utcák álomvilága elevenedik meg különös hangulatú regényeiben (Szindbád regények, A vörös postakocsi stb.). A régi Pest művészi rajza, a boldogság romantikus keresésén túl reálisan ábrázolja a századforduló magyar világát. Nyelvének zeneisége, a hangulatos lírai képek a magyar klasszikusok közé emelik.

Hogy a ceglédiek Kossuth Lajos fiára hogyan néztek föl - azt remélvén, hogy olyan vezér lesz mint apja volt, álljon itt bizonyítékul az a klasszikus formában írt rövid vers, melyben Szikszay István és neje 1902-ben megjelent novellás kötetüket a város országgyűlési képviselőjének, Kossuth Ferencnek ajánlották:

“Szirtként áll a vezér s ifjú vér lüktet erében

Bár már hatvanadszor hullt le a cser levele.

Homloka nyílt, szeme bátor sasként néz a jövőbe;

Vasmarkában a szél lengeti a trikolórt;

25