Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
Fel hát harcra! Vezess, a magyar mint egykor atyádat: Szent ügye harcaiban Tégedet áldva követ." Dobos János Cegléd nagy hírű református lelkésze, aki 1854-től 1887-ig szolgálta a gyülekezetei országosan ismert egyházi szónoka volt. A turini százas küldöttség nevében ő köszöntötte Kossuthot 1877-ben. íme a híres beszéd: DOBOS JÁNOS TURINI BESZÉDE (Sárkány József: Cegléd az irodalomban, Cegléd 1943.) "Egy alföldi földművelő magyar város még romlatlan népének küldöttei állnak előtted, édes hazánk szeretett nagy fia. Nagymessze hagy tűk édes hazánkat, népek, országok, hegyek, völgyek választanak el tőle és mégis úgy érezzük magunkat nálad, mintha otthon volnánk, mert mi ott szeretnők látni hazánkat, ahol Te vagy és Téged ott, hol van hazánk. Csodálatos édes csalódás; arcodnak ránk sugárzó vonásaiban, szemeid tükrében, hajad ősz szálaiban nemzetünk képe néz ránk, mintha otthon volnánk. Te az apa, mi szerető gyermekeid. Hagyd nekünk ezt az édes csalódást, hadd örüljünk neki gyermekesen. Agyad a világ nagyszerű eseményeinek nagy leltára, egy egész világ fordul meg abban. Te sokat tudsz, sokat gondolsz tőlünk távol, mit mi egyszerű emberek nem tudunk, nem gondolhatunk. Kebled érzelmeit, indulatait ki tudná megmérni? Annak szikráit tisztelettel kísérte földünk túlsó fele, lángjánál hideg Albion is melegedett. Kebled mély fájdalma szent, mérhetetlen, azt megmérni csak te magad tudod, annak hullámai között elmerülsz s a felszínre küzdve fel magadat, könnyező szemeid Ithakádat keresik. Messze képét bujdosó magzatja Még Kalypso keblén is siratja. Ezt mi tudjukés nem jöttünk nagy gondolataidat, archimédesi számításaidat megzavarni, mi nem jöttünk, mint sokan, kebled érzelmeit keseríteni. Nem, mi eljöttünk, hogy arcodat lássuk még egyszer, hogy megmondjuk neked, hogy mi téged szeretünk. Olyanok vagyunk, mint a mesés Pelikán madárnak fiai: kebleden csüggünk, repesünk, sírunk! Óh nyisd fel előttünk vérző kebledet, hadd gyógyítsa be azt fiaid kebelének melege! Már most ereszkedjél le hozzánk, abból a magasságból, hová önteremtőerődből magasodtál, érezzél, gondolkodjál velünk nemzeted egyszerű érzelmével és észjárásával. Te vagy Maestrója ennek az egyszerű műszernek. Te játszottál ezen az egyszerű műszeren utolérhetetlen eredetiséggel, egyedül értheted ennek alaphangjait; kulcsa nálad van. Ceglédnek országos képviseletei széke megürült, megürült a hely, melyben alkotmányos fogalmaink szerint önérzetesen ülhet bárki, legyen az a világ legelső polgára, vagy fejedelme. Ezt a helyet városunk népe egyedül neked szánta, mert nagyobb kincse ennél nincs, ennél nagyobb kincset nem adhat. Ezt te nem kicsinyelheted. És hogy népünk természetes észjárását annak magas és mély jelentését megérthesd, a múlt idők függönyét felvonva egy jelentést mutatok fel előtted, hol tulajdon szellemedet láthatod, egy laterna magikát, melynek sötét falán a transparent Téged idéz fel. 26
