Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
hogy sem szemérme, sem hasa nincs fedve már, csupán az ökle. Fotózd, ami a lényeget vádolja vagy felmenti később, szorítsd hűséges gépedet, akár a szobrászok a vésőt, hagyd örökül a pillanat kövületét, legyél akárhol, de meg-megállnod is szabad - olykor megillet egy pohár bor. Egy pohár bor, amit sokan terád ürítünk, Pista bátyám, élj százhúsz évig boldogan Cegléd és Nyáregyháza táján, szívvel fotózz, jobbért perelj, legyen e hetven év előleg léted egészét tenni fel a mindent elnyerő jövőnek. 2. AZ LENNE JÓ Markovics Ferencnek A látás terhét vinni volt a tiszted a nézelődők és vakok között, így lett sok fontos pillanat az ihlet szorításában általad örök, a létezésnek tettenért magányát mutattad fel a társas léthiány titkos tivornyáin, ahol legárvább maga a boldog isten volt talán. Az lenne jó, ha kedved így maradna, hogy legyen, aki fényekkel tanít móresre egy világot, mely a napra vetíti már agresszív árnyait s a mindenség tündöklésébe rázva saját kormának szeplőpermetét: legelsősorban önmagát alázza s ragyogva szédül attól, hogy sötét. Fakassz sugarat árnyak-lepte tájból, exponálj őrtüzet szurkos hegyen, hogy a kartonra bűvölt látomástól 109
